Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

sága is tapasztalatokat szerzett. Azok is, akiknek szavazati joguk sem volt. A legfontosabb a politikai-közéleti érdeklődés egyfajta elemi szintjének, bizonyos nyitottságnak az állandósulása volt. A tájékozódás fő lehetőségeit a mind érdemibb arányú újságforgatás (benne a hetvenes évektől minden fontosabb mezővárosban megjelenő egy-két-három helyi lap) és a számos olvasókör, egyesület adta meg. E csatornákon, meg a vidékünkre is eljutó világlátott emberek útján érkezett ismeretekkel sem módosult alapvetően a hagyományos paraszti társadalomszemlélet, de több vonatkozásban színesedett, nyitottabbá vált. (Ez utóbbinak áttételes bizonyítéka a tájra jelentős számban bevándorló iparosok, kereskedők, hivatalnokok s a magukkal hozott formák, szervezetek viszonylag gyors befogadása, az utánzás-idomulás kialakulása a polgári életmód látható külsőségeihez majd igényeihez is.) A Viharsarok minden parasztrétegét közelebb segítette a politizálás (az érdekkifejezés) korábbi tartalmának folytatásához, de az újabb polgári formák megismeréséhez is a településrendszerből következő előny. A „mozgalomtörténeti régió) lakosságának 1900-ban pontosan a kétharmada 9 mezővárosba és 14 kismezővárosba tömörült. E települések társadalmi struktúrája már elérte azt a differenciáltságot, amely nemcsak a polgárság érdemi jelenlétét és vonzását, hanem a szocialista szervezkedésekhez alapvető ipari népességet (kisiparosok, iparossegédek, munkások) is jelentette. S ami még fontosabb: A jelentős népességtömörülés minden esetben nagyszámú, szervezésre alkalmas agrárszegénységet is kifejezett. Olyan földmunkásságot, amely életmódjánál fogva mozgékonyabb, világlátottabb, öntudatosabb volt, mint az uradalmak népe vagy az aprófalvas vidékek lakói.

7 Ez a fóldmunkásság - bár a közvetlen érdekvédelmi törekvések formájában - az 1848-as, az 18661868-as zsellérszervezkedések, az 1863. évi ínséglázongások, az 1853. és 1872. évi aratósztrájkok, sorozatos bérviták során, már megismerte az összefogás módját, hangulatát és részben az erejét is. Ez a réteg a parlamenti politikusok számára érdektelen volt, de csak féken tartó, gyanakvó célzattal terjedt ki rá a helyi vezető rétegek figyelme is. A magárahagyottság is hozzájárult ahhoz, hogy a földmunkásság szívesen fogadta a szocialista gondolatok hirdetőit, ha azok a saját nyelvére próbálták lefordítani egy ipari társadalom forradalmi átalakításának célkitűzéseit. Mindezek után, összegezve Hanák Péter, Király István, Pölöskei 7 A bővebb bizonyító anyag: Szabó Ferenc: Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében - a településrendszer és a lakosságszám tükrében. Békési Elet, 1981. 152-162.