Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
Iparosok Köre) Az egyesület neve ritkán utal vagyoni állapotra. (Kisebb vagyonú Földművesek Köre) Ugyancsak ritka a vallási megkülönböztetés: Kondoros Tanyai Katolikus Olvasókör, Keresztény Földművelők Egylete, Tótkomlós. Szintén kevés cím szól a politikai állásfoglalásról az első évtizedekben: Szarvasi 48-as Gazdapártkör, Kisgazdakör. Az egyesületek címében legtöbbször „gazdakör" szó szerepel - a területi megkülönböztetéssel. A tagok helyi, olykor hivatalos szóhasználatában is csakúgy, mint az olvasókörök esetében - egyszerűen „a kör"-ről beszéltek. A gazdakörök vizsgálatát az említett hiányos föltártság mellett az értékelésben mutatkozó bizonytalanság is indokolja. Amíg a munkásmozgalom állt a helyi és köztörténetírás homlokterében, addig a gazdakörök lebecsülése „természetes" (sekélyes szórakozás, nacionalista szellem). A szakmánkban is megvívott osztályharc legfeljebb az agrárszocialista körökkel szemben volt kegyes. Ugyanakkor jelenleg is fönnáll az aktuálpolitikai veszély: a kibontakozó gazdaköri mozgalom - jelenleg 150 működik - hajlamos, már csak rekompenzációs alapon is, a fölvállalt hagyomány túlbecsülésére. Ez a hagyomány azonban valószínűleg nemcsak időben, hanem értékelésben is tagolt. A gazdakörök történetében három korszakot különböztetünk meg. Az alakulás és kiteljesedés évtizedei a tágabb századfordulóra esnek. Az Alföld agrárjellege ellenére a mozgalom kiterjedt az egész dualizmus kori Magyarországra. A forradalmak és Trianon után nemcsak a működési terület lett szűkebb, hanem a gazdasági-politikai feltételek is megváltoztak. A harmadik korszakban már nem az ország területe változott döntően, hanem ismét a gazdasági, politikai feltételek. Bár meg kell jegyezni, hogy az 1949-50-ben megszüntetett egyesületek közül éppen a gazdakörök túlélése a leggyakoribb. Ilyenformán az 1950es évek közepén a föltámadási és föltámasztási kísérlet e téren nem meglepetés - de a többihez hasonlóan, eredménytelen. Az első gazdaköröket - nagyobb számban az 1880-as évektől - a parasztság önszerveződési igénye hozta létre. Ösztönzően hatott a tanyásodás második hulláma, illetve a parasztság polgárosodása. Az életre hívó összetett szerepre mind a kortársak, mind a későbbi szakírók felfigyeltek. „A gazdakör a falusi földműves ember kaszinója, ahol eszméket termel; színház, ahol elszórakozik; önképzőkör, ahol tapasztalatait kicserélneti+börzéje, ahol az üzleti fogásokat eltanulja, népakadémiája, ahol a társadalmi kérdésekre nézve felvilágosítást nyer." 3 3. Gesztelyi Nagy László: Egy negyedszázad eredményei. A Magyar Gazda Szövetség 25 éve. Bp. 1921.
