Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
Forrásaink tanúsága szerint az italbolti élménybeszámolók gyakorta csaptak át spontán tüntetésekbe, jelképek leverésébe. Október 29-ig a falvak többsége csupán a forradalom kezdeti cselekvéssorozatait, a felvonulást, a jelképek leverését, ledöntését élte át. Az események dinamikájában - a nyilvánvaló és természetes eltérések mellett - fellelhetőek általánosítható momentumok is, bár fontos megjegyeznünk, hogy a formai, külsőségekbeni azonosságok a valóságos tartalmak, eredők, indítékok eltéréseit is magukban hordozzák! Az első hírek és élmények családi-rokonsági, baráti és munkahelyi csoportokban terjedtek. Terjesztőik a fenti információsbázisból merítettek, melyek közül a legfontosabbak természetesen a személyes élmények voltak. A közösségiség szélesebb köreiben mozgó hírek, elbeszélések lassan az egész közösség élményévé váltak, rögzültek és tudatosultak. Ennek a folyamatnak a legfontosabb fórumai - a család belső teréből kilépve a szomszédsági, a baráti-rokoni közösségek találkozási lehetőségei (pl. a járás szerte gyakorta tapasztalt borházi összejövetelek, az ún. „kupaktanácsok" vagy csoportos rádióhallgatások) és a falusi közéletiség hagyományos intézményi fórumai: a már említett utcai, kocsmai beszélgetések, a rokonságokat-ismerősöket összefogó templomi istentiszteletek és a munkahelyi gyűlésezések, véleményalkotások. Az információk szétterjedése egyben a közvélekedés megformálódásának is a folyamata. Ennek kiteljesedését egy-egy nagyobb tömegdemonstráció jelentette, amelyen a közösség meghatározó része jelen volt, ismerve szervezőit, vezetőit, lehetőséget kapva a forradalommal való azonosulásra, az értékítéletre és véleményalkotásra. Az eseményekben megnyilatkozó érték- és dinamikai tényezők mellett említenünk kell azok jelképi tartalmait is! Az egyes közösségek - a szerkezeti, mennyiségi különbségek mellett - meglehetősen eltérő konfliktustömeggel érkeztek a forradalom küszöbéhez. Az ötvenes évek nemcsak anyagi-gazdasági, illetve szabadságjogi természetű intézkedésekkel sújtották a falusi népességet, hanem a mentális szféra számos területén sebeket ejtettek. Ezek szinte falvanként eltérő stratégiai, szerkezeti megoldásokban jelentkeztek (pl. a társadalomszerkezettől, a helyi vezetők származásától, habitusától, a felmerülő koníliktustípusoktól, a tanácstestületek összetételétől függően) és igen eltérő érzelmi, indulati, szolidaritási helyzeteket indukáltak. Különösen fontosak azok a sérelmek, amelyek egy-egy személy, csoport, rokonság stb. elhelyezkedését változtatták meg a helyi társadalom szerkezetén belül.
