Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
részévé a helyi közösségek információs bázisának, az események menetét általában csak kevéssé befolyásolták. Ugyanakkor az igazgatási, gazdasági stb. központokban lévő erőcentrumok belső viszonyainak változásai többnyire az események általános meghatározóivá váltak. A rétsági páncéloslaktanya, a járási rendőrkapitányság, a pártközpont és a tanács vezetésének lassú erodálódása csak október 29. hajnalán tette lehetővé a forradalmi központ létrejöttét, akkor azonban azt maga a páncélosezred vezetése szervezte meg. - A községi, de még inkább a járási forradalmi tanácsok küldöttségei személyesen is meggyőződhettek a budapesti események állásáról. Különösen orientáló hatású volt a Mindszentyt Budapestre kísérő csoport útja, melynek során a járás vezetői a kormányszintről szerezhettek fontos és megbízható információkat. - Az első személyes élmények között szerepelnek azok, amelyeket az igen korán meginduló élelmiszersegélyek szállítói szereztek a forradalmi fővárosban, s amelyek alapvető érzelmi töltést adtak az otthoni állásfoglalásokhoz. - Járási példák bizonyítják a szomszédos községek eseményeinek kölcsönös figyelemmel kísérését, a történések, hírek, információk gyors átadását. A helyi történések egyik legszembetűnőbb sajátossága a mintakövetés. A szórtan elhelyezkedő középszintű forradalmi központok eseményés cselekménysorai már önmaguk is a pesti események spontánul fejlődő történéseit követték. A falvak forradalma pedig mindkét forrásból merített. A mintaközpontokban megforduló falusiak (különösen fontosak számunkra a főváros nagyüzemeiben - többnyire falvanként, csoportosan - dolgozó vagy tanuló fiatalok, akik munkahelyük, munkásszállásuk átpolitizált, forradalmi légkörét és élményeit közvetítették lakóhelyükre) élénk figyelemmel kísérték a történteket, vagy maguk is részt vettek azokban. A megélt élményeket később hazatérve rokoni, barátiismerősi, foglalkozási csoportjaikban osztották meg társaikkal. Az előadások helyszíne nem egyszer az italbolt volt, mely hajdan a közösségi-politikai élet fontos színhelyeként működött és csak az ötvenes évek lefojtott légkörében vált szinte kizárólag a szórakozás és az alkoholizmus helyszínévé. A forradalom napjaiban a régi funkciók költöztek vissza ismét e régi intézmény falai közé: az események újragondolásától (és nem egyszer a poharazgatástól is) hevülő szemtanúk előadva élményeiket - a figyelem középpontjába kerülve a történteket gyakorta kiszínezve -, lassanként önkéntelenül is egy követendő eseménysor leírását adták át társaiknak.
