Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

pont" már a forradalom második napján eljutott a falvak jelentős részébe!) - A Kossuth Rádió adásai. A rádió, október 28-ig, a felkelőkkel fegyveres harcban álló kormány adójaként meglehetősen egyoldalú, koncepciózus híreket szolgáltatott. Ennek kettős hatása volt az események alakulására. Részben bizonytalanná tette a falvak lakosait, kivárásra ösztönözte őket (de ugyanígy elbizonytalanította a régi hatalmi elit helyi képviselőit is), másrészt azonban ösztönzött a forradalom legitimnek tűnő megoldásaira. Ebből következően a különböző elnevezésű forradalmi tanácsok választásakor számos településen betartották a tanácsválasztások néhány alaki feltételét, igen fontos szerepet adva a községi, városi népfront elnökeinek. -A Szabad Európa Rádió máig tisztázatlanul fontos szerepet játszott az események formálásában. Híranyaga mindmáig nem került kiadásra, így ehelyütt csak az események dinamizálásában játszott fontos szerepét hangsúlyozhatjuk. A SZER közvetítésével jutottak el a forradalom terjedésének eseményei, fordulópontjai, állomásai a falvakba, kommentárjai cselekvésre, a helyi események megindítására, továbbvitelére ösztönözték a hallgatókat. -A rendszerhez tartoztak azok az információk, utasítások, késztetések, amelyek a felbomló, illetve szerveződő hatalmi központokból érkeztek a helyi szintekre. A bomló hierarchia felső szintj ei a forradalom első pillanataitól kezdve bizonytalanságban hagyták az állami és pártbürokráciák, a fegyveres erők helyi képviselőit. A végletekig centralizált államhatalmi szisztéma saját csapdájába esett: a határozott központi utasítás nélkül maradt járási és községi szervek - néhány ritka kivételtől eltekintve - önmaguktól képtelenek voltak a szervezett és erőteljes föllépésre, noha az első napokban - helyi szinten is - erre meg lett volna a lehetőségük. A pontos és követhető utasítások hiánya azonban cselekvésképtelenné tette őket, így jobbára csak bágyadt és zavarodott rosszallással szemlélték a mellettük elrohanó eseményeket. (Az utólagos visszaemlékezések nem kis keserűséggel említik a deffenzívába szorult, minden felső segítségtől és utasítástól megfosztott pártmunkás zavart tétovaságát. Ez a helyzet és érzés dobta felszínre azt a mosolyogtató magyarázatot, mely a párt és tagjainak lefegyverzésében látta, vagy próbálta láttatni az események „elfajulásának" okát. A megfogalmazás sztereotip módon visszatérő vádpontja a későbbi bírósági peranyagoknak.) A bomló hatalom által közvetített információk csak szűk körben és kevéssé érzékelhetően, inkább csak kósza hírek formájában váltak