Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

ra, szakmunkásokra alapozódott a viharsarki mezővárosokban is. Magatartásuk a földmunkásság elitjére is hatott. Reméljük, hogy az eddigiekből kiviláglik: Az egyes paraszti rétegek, csoportok bármily egyszerű, de politikai tartalmú, politizálásnak minősíthető törekvéseit a saját fejlődésvonalukra figyelve lehet csak reálisan értékelni. Tévútra vezet, akarva-akaratlan lefelé minősít minden külső, a paraszti társadalomba be nem épült „mérce" alkalmazása. A polgári választási pártok vagy a munkásság nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező pártj a programj ainak csak az a része érdekelte a parasztságot vagy annak egyes rétegeit, amit be tudott fogadni tradicionális gondolkodásába, sajátos igazságkereső ésjövőkereső szemléletébe. Nemegyszer akadt átmeneti visszhangja távolinak mondható célkitűzéseknek is, de csak rövid időre. A Viharsarokban egymást váltó parasztgenerációk társadalomszemléletének („én" és „mi"-tudatának), mentalitásának a századfordulós évtizedekben is meghatározó vagy jellemző összetevőit, azaz a tradíció „érvényben lévő" tartalmát kell körvonalaznunk ahhoz, hogy a mondanivalónk címében említett ötvöződést megvilágíthassuk. (Az összegzést a már felsorolt századvégi szerzők - különösen Ecseri Lajos - és az Erdei Ferenc, Féja Géza, Darvas József, Szabó Pál, Veres Péter, Kovács Imre munkáiban olvasható megállapítások segítik, műfaji változatosságukban is.) A viharsarki megyék történetének témánk szempontjából érvényes szakasza a török hódoltság és a kuruc háborúk utáni újraszületéssel kezdődik. A nagy kiterjedésű határral rendelkező, kontinuus vagy betelepített (több vallású, több nyelvű, eltérő hagyományokat hozó) s hamarosan népes mezővárosokban, óriásfalvakban a pionír-tudat lett a legerősebb tényező a szemléletben: Mi indítottuk meg az életet az elvadult tájon, mitőlünk származik itt minden érték, ezért jogaink vannak a mindenkori urakkal és a hatalommal szemben. A munkálkodó, gyakorlatias és öntudatos beállítottság megalapozásában és szemléleti zsinórmértékké emelésében az államrend által üldözött vagy félreszorított protestáns egyházközségeknek, polgári normákat képviselő papj aiknak, tanítóiknak volt kellően máig nem méltányolt szerepük. (Mivel a Viharsarok törzsterületének - a Körös-Maros vidék síksági részének lakossága nagyobbrészt református vagy evangélikus, a protestáns szemlélet a római katolikus parasztságra, sőt az ortodox románokra, szerbekre sem maradt hatástalan.) A népi egyenlőségtudat s a tételes jogi szabályozásokkal gyakorta ellentétes paraszti igazságérzet nem viharsarki „specifikum", viharsarki érvényesülésüknek azonban voltak egyedi vonásai, útjai. E vonások