Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
Fenti elhatárolás szerint témánk, a falusi önigazgatás területéhez mindazok a természetes fejlődéssel létrejött egyesületek, társulások, körök, különféle szerveződések hozzátartoznak, amelyek kívül esnek a közigazgatás területén, de valamilyen formában a faluközösség kisebb csoportjait rendszerességgel és tartósan működtetik. Ez a kisebb egység, amelyet az önigazgatás valamely formája irányít, maga a természetesen működő közösség, amely egy élő, létező organizmus, ami egybefogja tagjait és lehetővé teszi azt, hogy benne emberi élet jöhessen létre, kultúra képződjék magas fokon. E közösségeket a szervezett és organizált tágabb társadalom felhasználja saját céljaira, saját törekvései érdekében. Különböző mértékben bele is avatkozik életükbe, s ott változásokat eredményez. Mint ahogy a közösségek sem függetlenek a társadalomtól, a nagyobb és államilag szervezett, illetve igazgatott közösségektől, organikus intézményektől. Ezek által illeszkednek be a legkisebb szervezett közösségek is a társadalomba, nemzetbe, államba. Az önszervező közösségek az Alföld szinte valamennyi településén már a késői feudalizmus időszakában fellelhetőek. Az önigazgatást valójában nélkülöző, feudális kötöttségek között élő községek, települések lakói is létrehoztak különféle gazdasági szervezeteket, testületeket, társaságokat. Elsősorban a sokféle mezőgazdasági munkaforma egybehangolása hívta őket életre. A koordinációt pedig részben a községi igazgatás, részben a spontán igények alapján létrejött gazdasági társulások végezték. 3 A Jászságban és a Kunságban például katonáskodásuk fejében kapott kiváltságként kezdettől fogva működött az előbb vérségi, majd katonai rend szerint szervezett önkormányzat, vagyis jogot nyertek a lakosok elöljáróik szabad megválasztására. Eszerint, a jog szerint a király kijelölte legfőbb tisztségviselőként a kapitányt, aki egyben a bírói tisztet is betöltötte, majd ennek az egész Jászságot és Kunságot érintő rendelkezésnek a mintájára - miként azt a későbbi adatok bőséggel igazolják - valamennyi jász és kun helységnek külön kapitányt állítottak, akik a melléjük választott tizedesekkel együtt intézték a község belső ügyeit. Ezeket később - például egy 1644-es jászladányi határper szerint - már oírónak és esküdtnek nevezik. 4 Vagyis, az eredeti funkciók, megbízatások átalakulnak: már nemcsak a király számára történő katonaállítás és adóbeszedés, hanem az önkormányzat minél teljesebb megvalósítása képezi feladatkörüket. Egy még későbbi, 1705-ös összeírás szerint valamennyi jász településen egy jól kiépült, nagy létszámú, 3 Ballá F.-Wirth I., 1989. 54. 4 Szabó L., 1982. 28-29.
