Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

amit a maguk viszonyai és gondolkodása szerint reálisnak, az addigi tradíciókhoz illeszkedőnek találtak. Részletesebben a témakört nem fejti ki ugyan, de felismerései időtállóak. Ecseri Lajosnak a szegény emberek világát nagyon mélyen ismerő munkásságát azért kell ennyire kiemelnünk, mert ha jól megnézzük, utána mintegy hat-hét évtized után juthatott el addig és újra a magyar történetkutatás szemlélete, ahol ő tarthatott.

5 A századforduló utáni szociáldemokrata „közeitörténeti" elemzésekben az agrárkérdés zsákutcás elmélete tartotta fogságban a szerzőket. (Részbeni kivételnek szinte egyedül Csizmadia Sándor tekinthető, akár visszaemlékezéseivel is.) A szociáldemokrata történetírásban, továbbá a harmincas évek más marxista indíttatású munkáiban részint fogytak, másrészt meg cserélődtek a teoretikusan megkívánt sémák. Részben ezek kerültek át és bővültek újakkal is az ötvenes-hatvanas évek agrárszocialista témájú vagy az agrárkérdést tárgyaló történeti munkáiba, s lettek az „egységes értékelés" alaptételei. (A Viharsarokról szólva a hatvanas években először Erdei Ferenc fejtette ki újra a paraszti politizálás szerves egymásra épülésének, önálló vonásainak tételeit. Az irodalmi szociográfia eszközeivel ugyanerről szóló alapvető munkák közül Veres Péter Falusi krónikája 1955-ben, Féja Géza Viharsarokja 1957-ben újra az olvasók kezébe kerülhetett. A történetírás jó ideig csak óvatosan hivatkozhatott rájuk.

6 A századforduló előtti szociáldemokrata alaptételeket követő régebbi és utóbbi történeti értékelés legfontosabb kiinduló pontja: a parasztság körében - annak bármelyik rétegében - a XLX-XX. században kialakult politikai mozgalmak, törekvések „kiskorásítása". Az említett értékelés ab ovo azt az elméleti tételt abszolutizálta, hogy a nincstelen és a kisföldű parasztság (osztályhelyzetéből következően és osztályérdekei szerint) egyedül a magasabb szervezettségű, a legbiztosabb ideológia legcélravezetőbb megvalósítási módját követő ipari munkásság irányításával, annak mintegy testvéri segédcsapataként vívhatta volna meg a maga politikai és gazdasági harcait. A magyar parasztság ellenérdekű rétegekre tagoltságát ismerve kétségtelen, hogy bizonyos időszakokban és szituációkban (ilyenek az első világháború előtt voltak elsősorban, de 5 Ennek jelzésére néhány fontos munka adatai: Hanák Péter: Az agrárszocialista mozgalom mentalitása és szimbólumai. Az 1978-ban franciául megjelent dolgozat legutóbb: Hanák Péter: AKertés a Műhely. Budapest, 1988.204-221. (Közös Dolgaink.) Király István: Az 1891-es agrárszocialista mozgalom és az 1905-1906. évi dunántúli arató- és cselédsztrájkok összehasonlítása. Agrártörténeti Szemle, 1980. 311-348., Agrárszocializmus Magyarországon i. m., Nagy Dezső: Magyar munkásfolklór, Budapest, 1987. 115-164., Farkas Józsefi, m. 6 A Falusi krónika 1941-ben, a Viharsarok 1937-ben jelent meg először.