Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

pedig hazafiatlan, veszedelmes lázítónak, aki a társadalom alapjait akarja megrendíteni. A nyers érdekek által táplált és szított egyoldalúságokon és szenvedélyeken a dualista rendszer társadalmának objektív és távlatosabb javát kereső helyzetelemzések szerzői emelkedtek felül először. A hatalmat kézbentartó csoportok körében is vitákat keltő megállapításaik visszhangja csak bizonyos fáziskéséssel, többszöri igazolódás után lett érdemibb. A századforduló viharsarki foldmunkásmozgalmainak kortárs „külső" szakember elemzői között ebben az összefüggésben Gaál Jenő (1891), Rubinek Gyula (1895), Ormos Ede (1896), Ecseri Lajos (1898) és Szeberényi Lajos Zsigmond (1907,1908,1913) munkáit kell mindenekelőtt megemlítenünk.

3 A második sorból Fábry Sándor (1895), Návay Lajos (1898), Oláh György (1898) és Lukács György (1900) dolgozatai tartoznak a legfontosabbak közé, továbbá Vadnay Andor könyve (1900). A felsorolt szerzők a tények legalább részbeni megismerése alapján először kérdőjelezték meg az agrárszocialista mozgalmak kezdete előtt már meggyökereztetett sémákat, s jutottak el tudományosan helytálló egyes megállapodásokig. (Nemegyszer viszont differenciáltabb sémákat, de változatlanul sémákat állítottak föl és terjesztettek el.) A parlamentben nem képviselt plebejus politizálás létezését a most felsorakoztatott szerzők nagyobb része megemlítette. Ecseri Lajos a gyökereit és a tartalmát, Szeberényi Lajos Zsigmond pedig a torzulásait is megvilágítja. A kései feudalizmus korába visszanyúló önvédelmi-önkormányzati lokális paraszti politizálás és a fóldesúrellenes, hatalomellenes töltésű negyvennyolcasság megtöréséről, a paraszti összefogás és érdekkeresés kiegyezés utáni szakaszáról, módszereiről Ecseri Lajos mindenkinél többet tud. S nemcsak tud, hanem bizonyít is. 1898-ban megjelent könyve, majd 1912-ben kiadott másik munkája

4 lényegében helyesen állapítja meg, hogy a paraszti politizálás hagyományaira, szervezeti formáira, mentalitására kapcsolódott az agrár szegénység öntudatos elemeit magával ragadni képes, szociáldemokrata indíttatású és kapcsolódású viharsarki szervezkedés. Ő érzékelteti azt is, hogy a földmunkások és kisföldes parasztok csak azt vették át a szociáldemokratáktól, 3 Az itt és később említett szerzők munkáinak bibliográfiai adatait és rövid értékelésüket az alábbi munkák jegyzetanyaga alapján együtt kapja az olvasó: Király István: Az agrárszocialista mozgalmak korabeli könyvészete. In: Agrártörténeti Szemle, 1982. 304-358., Farkas József: „Ne legyen többé se úr, se szolga!" Az agrárszocialisták eszmevilága. Budapest, 1989. 4 Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés és a mezőgazdasági válság. Budapest, 1989., Ecseri Lajos: A szegény emberről. Budapest, 1912.