Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

A tűzinspektor a gyakran előforduló tűzesetek megakadályozásában tevékenykedett. Közülük kerültek ki azok is, akik felügyeltek azablakoknak naponként való fél órás felnyitására..." Közülük bíztak meg egyet-egyet esküdtségük időtartamán belül azzal, hogy legyen: mészárszékekre vigyázó (székbíró), koldusokra vigyázó, árusokra vigyázó (vásárbíró). Agátbíró feladata az utakon, töltéseken, gátakon való rendellenességek megvizsgálása és azokról való jelentéstétel volt. Gondoskodott a felfedezett rendellenességek helyrehozásáról is. A mezőbíró felügyelete alá tartoztak a mezőkerülők és a csőszök. Ezek neki jelentettek, ha kárt fedeztek fel. Kisebb mezőbeli kártételeknél a mezőbíró intézkedett a kártérítés módjáról. A németbíró (katonabíró, „katonák gazdája") az úgynevezett „német istállóra" ügyelt fel. így nevezték azokat az istállókat, melyekben a helységbe beszállásolt katonák lovait helyezték el. A németbíró gondoskodott arról, hogy az ilyen istállókban és az istállók körül minden meglegyen, ami elő volt írva. A beszállásolt német (németül beszélő osztrák, cseh, lengyel, olasz stb.) katonák és a lakosság között előforduló vitás kérdésekben is döntött. Mivel elég sok súrlódás volt a követelődző katonák és a lakosság között, akadt elég dolga a németbírónak. 1815-ben a tisztséget betöltő esküdtnek „fáradságáért megígértetett 5 forint." 5. A helység gazdája tisztséget Nagyrábén először 1816-ban töltötték be. Feladata a főbíró munkájának megkönnyítése volt, amint arra a következő idézet világosan utal: „...minthogy mellette már Gazda (helység gazdája) is volt és eképp a régi Bírókon feküdt teher rólla nagymértékben másra ment..." O ügyelt fel a község használatában lévő szántóföldeken és kaszálókon folytatott gazdálkodásra. A helységháza körüli rendért, tisztaságért, a község lovainak rendes ápolásáért, szekerek és más szerszámok rendbetartásáért ő volt a felelős. Ezekért a szolgálatokért fizetést is kapott. Fizetése 1815-1820 körül egy pár csizma volt évente és nem kellett neki árendát fizetni azokért a pusztákért, melyeket a község közössége bérelt a lakosság jószágai számára. Később pénzül kapott 22 forintot „váltó szerént". 6. Kisbíró. Már a XVIII. századi összeírásokban is előfordul ez a tisztség. 1753-ban Nagyrábén Fekete Péter „Minor Judex"-nék van feltüntetve. Ezzel az elnevezéssel községünkben is a főbíró helyettesét jelölték abban az időben. A XIX. század elejére megváltozott a Minor Judex, vagyis a kisbíró tiszte. A másod- vagy törvénybíró választásával és hivatalba állásával a kisbírói tisztség elvesztette korábbi jelentőségét és küldönccé, kézbesítővé lett degradálva. Fő feladata a helység háza és környéke rendbentartása volt. 0 hívta^össze az esküdteket, ha a főbíró gyűlést vetett. Községünkben a XIX. század elejétől minden tisztújításon