Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
két kisbírót választottak. Az egyik a helységháza körüli takarítási munkát, a másik a kézbesítéseket végezte. A kisbírói hivatal azonban senkit sem menthetett fel a törvény szigora alól. A tisztségviselők kilengéseit - a tanácsi jegyzőkönyvekből kivehetően - még szigorúbban ítélték meg, mint más lakosok dolgát. 1808-ban: ^.Helység Kis Bírája az uttzán dohányzáson éretvén 20pálczára büntettetik..." Fizetésükre nézve egyetlen megjegyzést találunk, mely szerint e gy-6gy pár csizmát is kaptak, de fizetésüknek nagyobbik része ismeretlen előttünk. 7. Armás hadnagy a melléje választott „4 fegyveres ármás"-sal a falu belső rendjére vigyázott. Fizetésükre vonatkozó feljegyzést nem találtunk. Valószínű, hogy ők is tisztességből szolgáltak. 8. A helység strázsája a falu bejáratánál épített Strázsa Házban teljesített szolgálatot. Nappal és éjjel egyaránt figyelte a faluba bejövöket, és ellenőrizte az idegenek úti levelét. 1787-ben: „Helység Strázsája Fehér Péter fizetése 3 köböl búza, mely fizetésért hűséggel tartozik szolgálni." Kisebb változtatásokkal 3-4 köböl búza volt a fizetése a strázsának a XIX. század elején is. A megélhetéshez kevésnek tetsző fizetés arra enged következtetni, hogy a strázsának olyan embereket választottak, akiknek más jövedelmük is volt. 9. Éjjeli vigyázó, vagy kiáltó. Vachter-nék is nevezték. Feladata a falu belterületén az éjszakai őrködés, vigyázás volt. Ébrenlétét és vigyázását azzal bizonyította, hogy minden órában„elkijátotta" az időt. Fizetése:„6 véka búza, 6 véka árpa, 1 pár fejelés Tsizma..." Ezért a fizetésért azonban másik munkakört is ellátott. A téli hónapokban a „Bikák téli Gondviselője" is ő volt. 10. Portio Perceptor (porciószedő). A katonaság lovainak tartásához szükséges és a jobbágyokra kivetett széna-, szalmaporció (fejadag) beszedését sürgette. Segítségül adta mellé az elöljáróság a Portió Sürgetőt, aki az elmaradókat, hátralékosokat sürgette, buzdította a fizetésre és előre értesítette azokat, akik a következő héten kötelesek voltak a portiót a derecskéi Magazinum-ba (kerületi katonai raktár) beszállítani. A portiószedő fizetése évenként: „...26 forint Váltó szerént..." 11. Arenda Perceptor (árendaszedő). Sokszor kettőt is választott az elöljáróság. Azért volt szükség két árendaszedőre is, mert a rábéiak a XIX. század elejétől kezdve földesurakkal, a váradi püspökkel szerződéses viszonyban álltak és közösen bérelték, „árendálták" a község határában fekvő uradalmi földeket. E mellett a szomszédos kisrábéi pusztát is árendában használták. Az árendát az elöljáróság szedte be és egy összegben fizette a földesúrnak. 1807-ben - több évi szolgálat után - újra megválasztatott. „...A Nagy Rabéi Határról esendő Árenda Szedőnek
