Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

zókat a munkásság érdekvédelmi szervezkedése, a népi elégedetlenkedések, az egyenlőséget és jogot hirdető kezdeti szocialista törekvések felbukkanása esetére. Külön előadást kívánna - igen meggyőző viharsarki példákkal tudnánk igazolni

2 -, hogy az 1867-es kiegyezés előtti és közvetlen utáni plebejus mezővárosi törekvések letörését, perifériára szorítását milyen hatásosan kapcsolták össze a fentebb körvonalazott tartalmú „megelőzéssel". A dualizmus rendszerének stabilizálása, a gazdasági fellendülés jegyében a közvélemény döntő részével sikerült elfogadtatni, hogy a parlamentben nem képviselt, mélytengeri áramlatként azonban mégis létező paraszti politizálás (a primitív falusi-mezővárosi-külvárosi szófecsérlésnek minősített „malomalji politika") teljesen érdektelen, szellemében pedig kifejezetten káros. Ezt a beállítást a negyvennyolcasságot követő parasztság módosabb része csak a kisvagyonú vagy nincstelen rétegekre vonatkoztatva fogadta el, önmagára nézve nem. A sémákban kifejeződött végzetesség - a politikai iskolázatlanság nyilvánvaló körülményei között - a Jó vagy nem jó" leegyszerűsített ellentétpárban, a summázás pedig annak a továbbviteleként hétköznapi fogalmakban vagy egyéniség-típusok számontartásában, nemegyszer mesterkélt kiformálásában gyökeresedett meg a sajtóban, a polgári közhasználatban s végül a köztudatban is. Joggal feltételezhető, hogy ki-ki a saját érdekeitől, szociális helyzetétől függően, feltörekvési elképzelései alapján, a családi és csoporttradíciók, a nevelési befolyások kötelékei szerint, műveltségi szintjét és igazságérzetét követve fogadta el, tartotta fenn és alkalmazta a sematizált fogalmakat, ítélte meg vagy találta ki a „fekete-fehér" típusokat. A társadalmi hierarchia tágabb meg lokális, s egyúttal változóváltozatos állapota, továbbá az egyén mozgáslehetőségei, betagozódásának s egyben tudatosságának minősége döntötte el, hogy a különféle úton-módon megismert érdekkifejező törekvésekkel, eszmeáramlatokkal személy szerint ki és milyen mértékben szimpatizált vagy azonosult, s ki volt az, aki eleve vagy részben veszedelmesnek tarthatta a „renddel" szembeni gondolkodást is. A dualizmus korának társadalmában így tekinthettek valakit egyik oldalról a népjogokért, a „szocialista testvériségért" küzdő, makulátlan hősnek, a másik oldalról 2 Szabó Ferenc: A viharsarki agrárszocialista mozgalom előzményei. In: Agrárszocializmus Magyarországon. Az 1981. május 5-6-án Orosházán tartott tudományos ülésszak előadásai és hozzászólásai. Szerk.: Szabó Ferenc. Békéscsaba-Orosháza, 1986. 65-74.