Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
a [tanácstagi] beszámolók során magukra hagyni, egy-egy vezető (segítsen munkájukban)... azért, hogy a megfelelő álláspont alakuljon ki." 6 Az agitációs munkára a tsz-tagokat lehetett talán a legnehezebben bevonni, hiszen ők is áldozatai voltak a korábbi akcióknak, és ők ismerték legjobban a tsz-ek belső életét: a hangoztatott elvek és a valóság közötti különbséget. Arosszul gazdálkodó, mérleghiányos tsz-ek létezése már eleve ellenagitáció volt. A „meggyőzés" gyakori formája volt a tsz-látogatások szervezése. Minden járásban volt egy-két „minta-tsz", ahol állami hitelekből nagyobb beruházásokat hajtottak végre, és ezeket, mint a tsz-ekre általában jellemzőt mutatták be a látogatásra kijelölt egyéni gazdáknak. A tagok számára anyagi jólétet teremtő tsz-ek képét nem mindig sikerült hitelessé tenni. A látogatás koreográfiáját nem tervezett esetek megzavarhatták: „Alaposan meg kell szervezni a tsz-látogatásokat, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a látogatások során több olyan tsztag nyilatkozik felelőtlenül, akik maguk sem ismerik az ottani helyzetet, s nem meggyőzően beszélnek a tsz munkájáról. Vita merült fel pl. a ballószögiek esetében, hogy mennyit kapnak egy munkaegységre..." 7 Altalános volt a panasz a gépállomások és a Permetező Gépgyár dolgozóinak, ill. a társadalmi szervezetek tagjainak a szervezésben kifejtett aktivitására is. „Bevetés" előtt a „népnevelők" megfelelő „kioktatást" kaptak. Az agitációs érvrendszer alapját az országosan terjesztett, központilag öszszeállított kiadványok és a Népszabadság megfelelő cikkei alkották. A „fejlettebb tulajdonforma" propagálóinak csak igen kis része lehetett meggyőződve érveinek igazságáról, többségük kényszerből vállalta el ezt a feladatot: „A helyi népnevelőkre azt mondják [a gazdák], tudják, hogy úgy küldik őket, nem maguktól jönnek." 8 Az így kijelöltek közül sokan csak formálisan látogatták a beszervezendő parasztcsaládokat, vagy elhanyagolták a szervezést: „A népnevelők közül is voltak, akik igyekeztek félrehúzódni, s napközben is többet közülük a kocsmában lehetett látni." 9 „Tapasztalat, hogy egyes népnevelők csak esznek-isznak a dolgozóknál, de népnevelő munkát nem végeznek." 10 Ellenőrzésükre többször is javasolták a járási szervek, hogy a közsé6 Uo. 7 Uo. 8 Uo. 9 Uo. 1960.1. 10 Uo. 1959. III. 10. 19.
