Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

Ebből a 10 ezres „merítési bázisból" jelölték ki a gazdákat meggyőző agitátorokat, az ún. „népnevelőket". A tavaszi szervezési kampány során azonban csupán 893 községi és 68 járási „aktíva" dolgozott. A szervezés irányítóinak tapasztalniuk kellett, hogy „...nem sikerült a tsz-mozgalom ügyét társadalmi üggyé tenni."

2 A potencionális agitátorok tömegei nem voltak hajlandóak az együttműködésre, hisz többségük maga is gazdálkodó volt. A helyi vezetőktől és a párttagoktól várták el elsősorban, hogy személyes példamutatásukkal is agitálva belépnek a tsz-be, vagy felajánlják földjüket. A gazda tudat azonban erősebb volt bármiféle, gyakran csak szavakban létező meggyőződésnél: „Nem mutatnak példát a párttagok. Van a községben [Kunbaracs] két párttag, akik a földosztó bizottság tagjai is voltak, kaptak az államtól földet, most anyagilag jól állnak, és hallani sem akarnak (arról), hogy a tsz-be belépjenek."

3 „Kerekegyháza községben 87 párttag van. Ebből 27 kimondottan földműves, de többségüknek is van földje. Egyetlen egy sem lépett be a tsz-be.

4 A községi vezetők közül a kihelyezett káderek - az MSZMP 500 ilyen vezető falura küldését határozta el 1958 decemberében - voltak a legaktívabbak harcosai a tsz-szervezésnek. A helyi gazdatársadalomhoz kötődő, gyakran egyénileg is érdekelt vezetők általános hozzáállása a passzivitás volt, amit csak a községnek a szervezésben ún. „súlyponti községgé" nyilvánítása idején kényszerültek feladni: „Vannak olyan vezetők, akik passzív magatartást tanúsítanak, mint pl. Izsák községben a vb elnökhelyettese és a vb titkára, akik kijelentették, hogy nincs módjukban e területen [a szervezésben] ténykedni. Mindkettejüknek haladékot adtunk, hogy helytelen szemléletüket számolják fel... Ha úgy látjuk, hogy ők azok, akik gátolják az előrehaladást javaslattal fogunk élni funkciójukból való visszahívásukra."

5 A községi tanácstagok, akik a tanácsülésekről való nagy számú távolmaradásukkal addig is megkérdőjelezték a helyi hatalmi szervek „népi jellegét", most már tömegesen „szabotálták" a szinte csak a tszszervezéssel foglalkozó üléseket: „Agasegyháza községben arra a tanácsülésre, mely a tsz-mozgalom ügyét tárgyalta, éppen csak eljöttek a tanácstagok, ezek nagy része sem a parasztokból tevődött össze. A megjelent paraszt-tanácstagok egyáltalán nem szóltak hozzá a napirendhez... Nem szabad a tanácstagokat 2

Uo. 3 Uo. 1959. III. 10. 6

Uo.