Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

tag", 21% „kis- és középparaszt" és 8% „kulák". Ha azonban a „közellátási bűntettek" 1952-ben közel 40 ezer elítéltjét nézzük, a parasztok aránya 67% (a mezőgazdasági munkások nélkül), köztük a „tsz-tagoké" 8%, a „kis- és középparasztoké" 39%, a „kulákoké" 20% -, míg ugyanakkor a „társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények" elítéltjeinek csak 16%-a paraszt. Az 1949-es népszámláláskor a parasztság aránya 48,5%os (a „kulákként" kezeiteké 1,4%-os), jól látni tehát, hogy míg a „társadalmi tulajdon elleni bűncselekményekért" elítéltek között a parasztok alulreprezentáltak, addig a „közellátási bűntettekben"jóval felülmúlják a társadalomban betöltött arányukat, különösen persze a „kulákok". (Hasonló adatokat az 1952 előtti évekről nem találunk, de minthogy a „paraszti bűnök" száma 1951- ben tetőzött, az elítéltek megoszlása az 1952-esnél is erőteljesebben parasztellenes tendenciát mutatna.) A „kuláksághoz" tartozók szinte biztos eséllyel számíthattak rendőri, bírói ítéletre, jelentős részük többszöri büntetésre is. A „fekete reakció" fészkének számító Kalocsa melletti Homokmégy községben például 1951-ben 64 családot (7%) vettek fel a kuláklistára, akiknek 2-3 éves adótartozása 1953-ra összesen már megközelítette az 1 millió forintot (15 ezer Ft/család). Egy 1951 februári rendelet óta viszont a hatóságok 5-6 ezer forintot meghaladó földadóhátralék esetén utasítják a tanácsokat „az internálási javaslatok" felterjesztésére. A 64 homokmégyi kulák közül 40 esett át ezen az adóhátralék-határon, őket bármikor internálhatták volna. Közülük 19-ről tudni, hogy bíróság előtt elítélték őket. Általában nem esik szó arról, hogy a „kulákügynek" 1957-1958 után is volt folytatása. A „K-lista" intézménye túlélte 1956-ot, a beszolgáltatás kétszeri eltörlését. A helyi tanácsokon 1956 szeptemberében-októberében, majd 1958 tavaszán „felülvizsgálatok" zajlottak le. Az újra összeállított listákon egyrészt azok szerepeltek, akiket „dolgozó középparaszttá" minősítettek, másrészt azok, akiket továbbra is „kuláknak" tartottak. Az utóbbiak változatlanul megbélyegzettek maradtak, jórészt őket „puhították" erőszakkal a téeszesítés idején, az ő káderlapjukat kísérték a pártszervek „figyelmeztetései" és vétói munkahely-kereséskor, az ő gyerekeik továbbtanulását akadályozták még a hatvanas évek végén is. Befejezésül két dolgot szeretnénk hangsúlyozni. Az egyik az, hogy a hazai sztálinizmus kulákellenes politikájának agresszivitása átterjedt a többi paraszti rétegre is, sőt - ha a 63-72 ezer „kulákcsaládot" összevetjük (az egyébként a mai napig sem rehabilitált) 400 ezer paraszt elítélttel - az ítéletek többségét a közép- és kisparasztok szenvedték el, noha a legsúlyosabbakat a kulákok. A másik az, hogy még ha ezekben