Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

az eljárásokban bőven találni tisztán koncepciós pereket (mint a legsúlyosabb „gyúj togatási ügyek") és törvénysértéseket is (mint a tartozástól független rekvirálások, a bírósági eljárások megfélemlítései és tendenciózusságai stb.) - a „paraszt-ügyek" jelentős része azonban alapjában véve „törvényes" volt. Az akkori magyar jog szerint törvényesen lehetett egy kifosztott parasztot beadási mulasztásért 5 évre, gyújtogatásért halálra ítélni. Ezért tarthatatlan, hogy a rehabilitások megálljanak az akkori törvény betűje szerint ártatlannak vagy -túl-büntetettnek" bizonyulok perújrafelvételénél. A vonatkozó törvények, rendeletek körét magát kell törvénysértőnek és koncepciózusnak minősíteni, áldozataiknak pedig egyenkénti bizonyítás nélkül is a felmentés és tisztázás - e szégyenletes kései és szerény - elégtételét megadni. A „gyújtogatási szabotázsperekről" készített filminterjúkból illusztrációként az 1950. július 15-én Békéscsabán elítélt és azonnal kivégzett Molnár Sándor köröstarcsai gazdálkodó peréről tanúskodó részleteket választottunk. Az áldozat lánya: „Édesapám kinn volt aratni, akkor délben... hát ő készít magának egy kis lebbencslevest. Bográcsban főzött, tüzet rakott, aztán meggyulladt a - cigánybúzának nevezik, a tarló szélén, - az végigszaladt a legelőn, és leégett. De senkinek semmi karja, nekünk se. Csak mint most egyj ól felégetett tarló. És ebből lett rögtön, hogy »a kulák le akarja égetni a szomszéd tsz búzáját!« Már a helyszínről el is vitték, mint letartóztatottat. Azután nem is találkoztunk véle azóta soha... Csak a tárgyalás előtti nap volt nálunk két rendőr, aki tiszta fehérneműt, a tiszta ruháját és cipőt kért. De akkor se mondták, hogy mire kérik, mikor lesz a tárgyalás. Mi akkor tudtuk meg, mikor az újságban jelent meg vasárnap reggel, hogy mi történt." Az ügyész: „Fölhívtak az Igazság-minisztériumból ... statáriálisnak induló ügy, menjek át Békéscsabára az AVH-hoz, ott fogom megkapni az iratokat. Ott elmondták, hogy egy Kulák gyújtogatott. Mondom, megnézném a helyszínt. »Sajnos nem érünk rá!« Visszajöttem, felhívtam a minisztériumot, hogy mit tapasztaltam, és én nem javaslok statáriális eljárást, mert ez nem olyan ügy. Mondták, még telefonálnak. Statáriális ügyekre különben a kollégám volt kijelölve, csak akkor ő vidéken volt." A másik ügyész: „Meghozták már reggel 6 órakor, már teljesen felöltöztetve. Azt mondja a kollégám a folyosón: »Na, itt a halálraítélt!« Hát, mondom, látom... 9-kor telefon az Igazságügy-minisztériumból: »Hogy áll az ügy?« Mondom, egyelőre a vádlott kihallgatásánál tartunk. »Minden órában hívni foglak!« Egy óra múlva tényleg hív, felfüggeszteni a tárgyalást, megyek a telefonhoz. »Na, Béla, jól megy az ügy?« Igen, mondom, de ha ennyire érdekel benneteket ez az ügy, akkor bizonyára