Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

sért" 3-4 év, különféle szabotázsokért 14 hónaptól 3 év. 1953 tavaszán már a tojás- és baromfibeszolgáltatás elmulasztásáért is 4 évet lehetett kapni, s 5 évet kapott „egy visszaeső kulákszabotőr". Az „új szakasz" 1953 nyarán történt meghirdetésével visszaesett ugyan a „koncepciós parasztperek" száma, de a felelősségre vonásnak ez a gyakorlata - az internálótáborok feloszlatásának bejelentése, a köztartozásokjelentős (50%-os), feltételes elengedése és más, kedvező intézkedések és ígéretek ellenére - egyáltalán nem szűnt meg. A feljelentések áradata 1953 késő őszétől máris újabb és újabb hullámokat vetett. Ismét megszaporodtak a bűnvádi eljárások Jogtalan" lakás- és házvisszafoglalás vagy a beszolgáltatás megtagadása miatt. Az igazgatási apparátusok az átmeneti „bizonytalankodás" és önkritika után magukra találtak, és - kivált az 1955-ös újabb fordulat nyomán - ismét rohamosan növekvő számban büntettek. Újabb korlátozások léptek életbe, kiterjesztették az állami begyűjtés érdekeit sértő cselekmények körét, s nemcsak parasztokat állítottak bíróság elé, hanem kevéssé erélyes tanácsi dolgozókat is. A tanácsi apparátus és a parasztság közötti bármiféle szolidaritás kiépülését akadályozták meg azzal is, hogy megyei „káder-vezénylési tervek" alapján, sokszor néhány havonként cserélték ki és vezényelték át más falvakba a mindenütt „idegen uralmat" jelentő vezetőket. A begyűjtési minisztérium szigorú felelősségre vonásokat rendelt el a hátralékban maradókkal szemben, s utasította a megyék hatóságait a gyakoribb perbefogásra és a kulákok vagyonelkobzására. 1956-ban a téesz-bomlasztás, a téeszesítési tagosítások „akadályozása" lett a divatos bűntett, ezért 3 évet lehetett kapni. De jelentős maradt a közellátási mulasztások száma is, amiket a beszolgáltatási rendszer megszűnése után, 1957-ben is számos ítélettel toroltak meg. Hogy hány paraszt esett az ebben az időben hozott ítéletek áldozatául, erről egy döbbenetes, 400 ezer fős számadatot ismétel a szakirodalom (1948 és 1955 között). A statisztikai évkönyvek szerint az 1948-tól 1956-ig „elkövetett" összes bűntettek 835 996 elítéltje közül a legtöbben, 193 826-an (23%) a „közellátás elleni bűntettekben" elmarasztaltak voltak. (1948-tól 1953-ig ugyanez az arány 29%). Ez volt a legelterjedtebb paraszti „bűntett", noha sok paraszt lehetett vádlottja „közveszélyes cselekménynek", „árdrágításnak", „hatósági közeg elleni erőszaknak", „izgatásnak", „csalásnak" - vagy a kisebb kihágásoknak is. Az elítéltek „társadalmi hovatartozásának" kérdését csak néhány adalékkal tudjuk pontosítani egy 1956-os igazságügy-minisztériumi statisztikai dolgozat alapján. Eszerint 1952-benpéldául az összes elítélt 46%-a volt paraszt (ezen belül 11% „mezőgazdasági munkás", 6% „tsz-