Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

KISS JÓZSEF-ZÁVADA PÁL „Az apparátus eddig gazemberként bánt a paraszttal..."* Az „új szakasz" begyűjtési minisztere, Tisza József (korábban maga is agrárfunkcionárius) jellemezte így 1953 augusztusában azt az agrárpolitikát, amely a kommunista párt egyeduralomra törésétől kezdődően mindinkább parasztellenessé vált. Annak a három és egynegyed év alatt elítélt 387 000 embernek, akikről a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata szólt, több mint a fele paraszt volt. Ők az elítéltjei a legtöbb „gazdasági koncepciós pernek". Megtörésük ugyan elsősorban politikai célzatú volt, de a hatóság ezeket az áldozatait is a gazdasági életből: a paraszti magángazdaságokból emelte ki. A hatalmi terror katasztrofális gazdasági következményeinél nehezebb számbavenni a politikai-hatósági atrocitások, a parasztokkal szembeni ítéletek számát és súlyát. Az erről szóló párt- és kormányzati dokumentumok még ma is zártak, csak közvetett forrásokra támaszkodhatunk. A felőrlést a hatalom a kulákká minősítetteknél kezdte, de nem állt meg a 25 holdas (vagy 350 aranykoronás) „kulákküszöbnél". A valódi hatalmi célok kiélezése a „kulák-ügyben" és a hirtelen kollektivizálási fordulatban szintén a Tájékoztató Iroda „gyorsító" beavatkozásai idejére, 1948 tavaszára-nyarára tehető. „A Jugoszláv Kommunista Párt a narodnyiki kulákpárt útjára" tért - szólt a kommunista pártok elítélő határozata -, „a parasztok a legszilárdabb pillérei a jugoszláv államnak", így nem véletlen, hogy a magyar párt politikai bizottsága júliusban úgy határozott, hogy „döntő szempont a kulák elszigetelése", minden mást, így a termelés érdekeit is ennek kell alárendelni. A sajtó ekkor már javában ostorozza a „zsírosparasztokat", sőt 1948 júliusában a Békés megyei „Viharsarok Népe" fel is háborodik azon, hogy „mindössze egy évre ítéltek egy szabotáló basaparasztot, aki lóval végzett előcséplést, bár hasonló esetek halállal is büntethetők!" Ez az * Az előadást írásban, a konferencia után kaptuk meg; szóban tehát a szekcióülésen nem hangzott el.