Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

j a, hogy semmiképpen nem pusztán szociáldemokrata irányítású tömegakciók, bármennyi jelét vélik is ennek megtalálni az e koncepciónak elkötelezett történészek. A mobilizáció hátterében, szögezzük le, nem egy párt, egy a helyi közösségek felett álló, bürokratikusán felépített formális szervezet aktivitása áll; e megmozdulások többnyire spontán tömegakciók, melyektől az imént említett politikai tényezők is igyekeznek hasznot húzni. A helyi események lefolyásának a teljes menete, melyről igen szegényes képet alkotott magának a történetírás, messzemenően egybevág a reaktív típusú mozgalmak mélyen rituális, szimbólumokkal teli, és miszticizmustól sem mentes koreográfiájával. Emlékeztetnek tehát azokra a nyugat- és dél-európai „primitív" lázadásokra, melyekről elsőként Eric Hobsbawm, majd E. P. Thompson adott részletes képet.

17 S témánk kapcsán pedig erről szól Hanák Péter már említett írása. Természetesen ezeket a mozgalmakat is „szervezték", ám e szervezőmunkát a közösségek szűkebb keretei közt működő intézmények, a paraszti olvasókörök, agrárproletár olvasóegyletek látták el. A szóban forgó szervezettípus a több évtizedes hagyománynak megfelelően, a „civil társadalom" kvázi-politikai szerepre könnyen szert tevő markáns intézménye, amely egy közvetlen politikai képviselettel nem bíró, választójogot és autonóm munkavállalói érdekvédelmi szervezetet is nélkülöző társadalmi csoport, amilyen az agrárproletariátus, érdekartikulációja során jut döntő szóhoz. A kor liberális alkotmányos államberendezkedése viszonylag bő teret engedett a „civil társadalmi" öntevékenység számára, az elé sem állítva áthághatatlan akadályokat, hogy az olykor még az alapvető politikai jogoktól is megfosztott társadalmi csoportok e legális vagy féllegális szervezeteket - jogszerűtlenül - közvetlen^politikai-érdekvédelmi célok szolgálatába állítsák.

18 Ugy gondolom tehát, hogy a századvég agrármozgalmaiban a „civil társadalom" aktivizálódott, a benne tenyésző intézményes eszközök révén „szerveződött" az ellenállás az állammal vagy a munkáltatókkal szemben. Ez tűnik itt a döntő fogalmi keretnek. korábbról már ismert meggyőződéséből következik, hogy mivel a Szociáldemokrata Párt vagy Várkonyi szakadár pártocskája nem vette fel programjába a földek szétosztását, az általuk instruált népi mozgalmak sem szorgalmazták azt! Farkas József: Az agrárszocializmus ideológiai forrásai és eszmei tartalma. In: Szabó Ferenc (szerk.): i. m. különösen 135-137. 17 Eric Hobsbawm: Primitív lázadók. Bp. 1974; E. P. Thompson: The Making of the English Working Class: Harmondsworth, London, 1968. 18 Az itt igen vázlatosan előadott felfogásom bővebben: Gyáni Gábor: „Civil társadalom" kontra liberális állam a XIX. század végén. Századvég, 1991/1. 145-156.