Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

Az októberi vitaesten felpanaszolt sérelmek harmadik alapvető forrása volt természetesen maga a kollektivizálási kampány. Az egyik kadarkúti tsz-tag így számolt be arról, hogy Rákosi 1948 szeptemberi kecskeméti beszéde után milyen módszerekkel bontakozott ki a tsz-szervezési kampány: „Megtörtént 1949-ben, amikor én DÉFOSZ járási titkár voltam a csurgói járásban, hogy telefonon értesítést kaptam, menjek be a járási pártbizottságra. Bementem, ott találtam a járási titkárt, két rendőrt és a rendőrőrs parancsnokát. Elmentünk elvtársak termelőszövetkezetet alakítani. Elindult a két rendőr, utána mi ketten a járási titkárral. Amikor megláttam, hogy a rendőrök hozzák a dolgozó parasztokat aláíratni a belépési nyilatkozatot, két órán belül ott hagytam az egészet, én nem szerveztem a parasztokat így a tsz-be. Ekkor pártfegyelmi indult ellenem."

13 Egy másik tsz-tag Alsóhetényből nemcsak az elszenvedett sérelmeket, hanem a kialakult helyzetből fakadó általános igényt is megfogalmazta: „...a termelőszövetkezetek erőszakos megalakításával nagyon elkedvetlenítették a magyar parasztságot. A magyar parasztságnak teljesen a tsz a tönkretevője, és az egész országnak is. Mi, Somogy megyei gazdák kérjük, hogy azokat a tsz-eket, amelyeket erőszakosan szerveztek meg, inkább ma, mint holnap oszlassák fel, hogy egyénileg tudjon mindenki gazdálkodni. Mi sokkal többet tudunk az államnak biztosítani, mint egyéni gazdák, minthogy munkakedv nélkül dolgozzunk a tsz-ekben... Kérem a Somogy megyei dolgozó parasztság nevében, hogy kérésünket haladéktalanul teljesítsék, mert csak akkor lehet boldog a magyar parasztság, ha egyénileg gazdálkodik és nem a ránk erőszakolt tsz-ben. Végül úgy fejezem be: Adj Isten, hogy így legyen."

14 A kollektivizálási kampány által okozott sérelmekről természetesen bő adatokat tartalmaznak a korábban hivatkozott források. A dolgozat terjedelmi korlátai miatt ezúttal csak a parasztság ellenállására vonatkozó néhány információt idézünk fel. Az 1945 után alakult laza szövetkezetekkel kapcsolatban megindított birtoktagosítás érintette az egész parasztság érdekeit, s mintegy előre vetítette a későbbi folyamatokat. Az 1949-52 között keletkezett AVH jelentésekben rendszeresen visszatér ez a téma, s gyakran tájékoztatták arról a megyei pártbizottságot, hogy a parasztság passzívan vagy aktívan ellenáll a végrehajtásnak. Kiemelkedő esetként érdemes említeni Marcali nagyközség gazdáinak fellépését, mely községben először 150, majd 250 gazdálkodó tagadta meg a cserefbldek átvételét. Az üggyel kapcsolatos utolsó jelzés arról tudósít, 13 S. Ö. vita jegyzőkönyve, 26 1. 14 Uo. 22. 1.