Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
féle testületek és bizottságok állandó napirendi pontja volt azokban az években a begyűjtés, beszolgáltatás és a mezőgazdasági munkák helyzete. A beszolgáltatással összefüggő problémák társadalmi és politikai súlyáról bizonyosodhatunk meg a tengernyi jelentésből is. Szemléltetésül csak egy, ám nagyon is kifejező adatot említünk. A megyei operatív bizottság 1951. október 2-i ülésére készített jelentésben olvasható, hogy a megyében 32 455 gazdálkodónak volt beszolgáltatási hátraléka. 10 E számadat persze nemcsak a dolog irracionalitását, hanem a parasztság ösztönös ellenállásának mértékét is kifejezi. Másfelől azt is érdemes megjegyezni, hogy a korabeli hatalom ezt az „eredményt" teljes szervezeti apparátusának koncentrált erőkifejtésével érte el. Hogy milyen módon és milyen szemlélet jegyében zajlott a parasztság megsarcolása, arról a következő idézet híven tanúskodik. „Meg kell nekik mondani (t.i. az elszámoltató bizottságok tagjainak - Sz. L.), hogy addig haza ne jöjjenek, amíg a kulákok elszámoltatása meg nem történt. Aki pedig ezt nem vállalja, nem tudja megcsinálni, az bebizonyítja, hogy a kulákok bérence, nem tudja a népi demokráciát becsületesen szolgálni." 11 Nem akárki, hanem a megyei pártbizottság titkára mondotta ezt a végrehajtó bizottság 1950. augusztus 7-i ülésén. Mindehhez lényeges adalék, hogy az 1949-52-es évek megyei párt végrehajtó bizottsági és operatív bizottsági ülésein ugyanő gyakorta kifejtette, hogy az AVH helyi szervei határozott fellépéssel segítsék a kulákkorlátozást - gyakorlatilag e réteg likviditását -, és a beszolgáltatást. A korábban már hivatkozott AVH jelentésekben érdekes adatokat és példákat találhatunk arra vonatkozóan, hogy a parasztság miként próbált ellenállni a kíméletlen gazdasági és politikai intézkedéseknek. Egyebek között az 1952. július 26-i jelentésben az olvasható, hogy Patosfa községben az összegyűlt gazdák mégakadályozták az elszámoltató bizottság akcióba lépését. Néhány nap múlva azt jelentették, hogy a közeli Lakócsán a parasztok tömegesen tiltakoztak a cséplőgéptől történő beszolgáltatás ellen. A jelentésből az is kiderül, hogy megtorlásként 10 családot kitelepítettek, két személyt pedig letartóztattak. Valószínűleg hasonló intézkedések történtek más lázadó községekben is, mert az augusztus 1-jei jelentésben már ezt írták: „Azokban a községekben, ahol az előző hetekben tüntetés és megmozdulások voltak a beszolgáltatás ellen, ma már rendben folyik, sőt helyenként 100%-os az eredmény." 12 10 SML pártarchívumi iratok, 33 f. 2. cs. 200. 6. e. 77.1. 11 Uo. 33. f. 1. cs. 8. 6. e. 161.1. 12 Uo. 33. f. 1. cs. 53. 6. e. 129,135.1.
