Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

hasznosítható fogalmat és elemzési szempontot emelek ki ebből a gazdag szakirodalomból. Charles Tilly, amerikai történész dolgozta ki a kollektív erőszak histórikumának talán legismertebb fogalmi tipológiáját. Megkülönbözteti a tömegakciók ún. kompetitív, reaktív ésproaktív formáit. Kompetitív címkével Tilly azokat a jelenségeket jelöli, melyek rendszerint a kora újkor századait kísérték végig, és a falusi vagy városi közösségeken belüli csoportkonfliktusokat foglalták magukba. Ezek között megemlíthetjük az egyes foglalkozási, felekezeti csoportok, lakóhelyi körök, baráti közösségek rivalizálásait és esetenkénti összeütközéseit, vagy az egyes települési egységek egymás közti nyílt összetűzéseit. Időben ezt követi az ún. reaktív forma, amely az államhatalom fokozódó centralizációja, vele a helyi autonómiák zsugorodása, és a tőkés piacgazdaság expanziója elleni védekezés jegyében folytatott kollektív fellépéseket fejezi ki. Az utóbbi klasszikus megnyilvánulása az éhséglázadás (food riot), amikor a gabona „igazságos" áron történő helyi, közösségi ellenőrzés melletti kiárusítására kerül sor a spekulációs áruértékesítés megakadályozása, a nagykereskedők raktárainak a kisajátítása eredményeképpen. De ide tartozik az adófizetés megtagadása, az adószedővel szembeni erőszak alkalmazása éppúgy, mint a kistulajdonos városi és falusi rétegek, akik egzisztenciális helyzetét súlyosan érinti az ipari kapitalizmus térhódítása, megannyi erőszakos fellépése. Példa rá a 19. század eleji angliai gépromboló mozgalom.

13 Végül Tilly beszél az ún. proaktív formáról: ezen nem azt a fajta közösségi viselkedést érti, amely az elvesző hagyományos világ, az érvényét vesztő hagyományos privilégiumok és létformák védelméért mobilizálja a kisközösségeket. A19. század derekától terjedő új, modern tiltakozási forma lényege, hogy meghatározott társadalmi makrocsoportok (osztályok jogainak, privilégiumainak a bővítése, az anyagi erőforrásokból történő nagyobb mérvű részesedés végett folyik a harc, melyet formális szervezetek koordinálnak, amelyek fejlett ideológiai apparátussal vértezik fel magukat. Az államhatalom tudatos birtokba vétele céljából indított, felülről szervezett és irányított tömegmozgalom a proaktív forma legérettebb megnyilvánulása.

14 Az imént röviden bemutatott két típus döntő szociológiai különbsége, 13 L. Gyáni Gábor: Közösség és munkásradikalizmus. Valóság, 1984/7. 80-91. 14 Charles Tilly-Louise Tilly-Richard Tilly: The Rebellious Century 1830-1930. Cambridge, Mass., 1975.50-51; C. Tilly egy másik könyvében nyomon követte az ország négy évszázados történetében a különféle erőszakos cselekedetek, mozgalmi események és formák váltakozásait. Charles Tilly: The Contentious French. Four Centuries of Popular Struggle. Belknap, 1986.