Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

A röviden bemutatott gondolatmenet minden bizonnyal reálisan érzékelteti az alsó paraszti rétegek fokozatos átstrukturálódását. Am maga az elproletarizálódás önmagában nem nyújt elegendő magyarázatot sem a mozgalmak kirobbanására, sem azok tartalmi jegyeire, az előtérbe került népi követelésekre. A vázolt proletarizálódás ti. nem mindenhol torkolt zendülésekbe. A kérdés továbbra is az, hogy e folyamaton belül, vagy rajta kívül milyen specifikus okai voltak a mozgalmak kirobbanásának? De haladjunk tovább. Gyakori érvelés szerint az események hátterében a túlnépesedés okozta feszültség rejlik. A demográfiai okok szerepe, természetesen, nem becsülendő alá. Mindamellett a politikai vagy közösségi viselkedésre gyakorolt hatását tekintve fölöttébb kétséges a közvetlen meghatározóként neki tulajdonított szerep. A túlnépesedés elsőrendű kiváltó oka, hogy az erőforrások kínálata elmaradt a népszaporodás ütemétől; ez részben a mezőgazdaság intenziválódásának a hiányából, részben a nem kellő iparosodásból adódott. Mindez azonban, önmagában nézve, nem szít zendülést. A népesedési folyamatok, beleértve a születésszámot és a vándorlást, egyébként is közvetlenül az adott közösségek mentalitásától és viselkedési standardjaitól függően alakulnak. Ott van (lehet) túlnépesedés, ahol nem élnek a születésszabályozás valamelyik válfajával (pl. a késői házasodás szokásával), amely egyúttal eszközül is szolgálhat a fölös népszaporodás okozta válság enyhítéséhez. Ugyanakkor az elvándorlás szintúgy lehetséges „stratégiai" eszköz a népesség kezében, mellyel védekezhetnek a túlnépesedés ellen. Márpedig a vándorláskutatások mai állása szerint, az elvándorlás szokása elsőrendűen kulturális és kommunikációs csatornákon át terjed közösségről közösségre, és ehhez képest a szigorúan vett gazdasági ösztönzők vagy kényszerek (földhiány, pauperizálódás) inkább csak másodlagos, de még inkább közvetett szerepet töltöttek be.

11 Végezetül, a politikai körülmények sem változtak érdemben a jelzett évek során, belőlük sem adódtak automatikusan az ismert reakciók. Üres szólam, hogy például a városi ipari munkásmozgalom, amely maga is éppen csak formálódóban volt az 1890-es évtized elején, képes lett volna kifejteni azt az erjesztő hatást, amelyet neki tulajdonítani szoktak. A szervezett városi munkásmozgalom behatolása az agrárproletár 11 Julianna Puskás: Somé Results of my Research on the Transatlatic Emigration from Hungary on the Basis of Macro- and Micro-Analysis. In: uő., szerk.: Overseas Migration from East-Central and South-Eastern Europe 1880-1940. Bp. 1990. 43-59; József Gellén: A Systems Approach to Emigration from Hungary before 1914. In: Julianna Puskás: i. m. 89-107.