Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

rasztság rétegei között - az adott helyzetben - inkább az érdekazonosság a döntő. E szavak mögött persze állt bizonyos birtokos paraszti érdek, de ott állt az is, hogy a diktatúra által fenyegetett helyzetben a parasztság érdeke elsősorban az összefogás, a tulajdon és a demokrácia védelme volt. A nemzetgyűlés végül is általánosságban elfogadta a szöveget, a részletes vitát viszont elnapolta. Ezt követően - most nem részletezhető okokból is - közeledés indult az SZDP Jobboldala" és a kisgazdapárt között. Bán Antalék ráéreztek, hogy még szükség lehet a háború alatti szociáldemokrata-kisgazda szövetségre. A kompromisszum körvonalazódott: a kisgazdapárt lemondott volna a munkaközvetítésről, viszont az SZDP támogatta volna azt, hogy a munkaközvetítése ellenőrzését az OSZM végezte volna 50%-os arányban. 1946 szeptembere volt a döntő hónap. 19-én a nemzetgyűlés földművelésügyi, közigazgatási és pénzügyi bizottságai együttes ülésen tárgyalták a törvényjavaslatot. Itt a kisgazdapárt ellenfelei kerekedtek felül s egy formai kérdésbe kapaszkodva félretették a kérdést. A hónap végén aztán a szövetséges ellenőrző bizottság tett pontot az ügy végére: korporációs jellegére utalva vétót emelt a tervezet további nemzetgyűlési tárgyalása ellen! A szovjet megszálló szervek tehát beavatkoztak a magyar nemzetgyűlés munkájába s megakadályozták, hogy a parasztság érdekképviselethez jusson. Tudták mit tesznek... Kommentár nélkül említsük meg, hogy Balogh Sándor könyvében hogyan jellemezte az így kialakult helyzetet: „...ezzel véget ért a lehetőség a baloldal elszigetelésére, a népi demokratikus fejlődés gátolására..." - Az már csak a tragikomikus végkifejlethez tartozik, hogy Dobi István miniszter okt. 24-én azt válaszolta a hónapokkal korábban interpellációjában törvényjavaslatot sürgető Vásáry Istvánnak, hogy a törvényjavaslat be lett terjesztve. Szót sem szólt arról, hogy a pártközi értekezlet és végül a SZEB mit határozott: ez nem tartozott a nemzetgyűlésre. Maga az elvetélt törvényjavaslat lényegében a korábbi kamarai szervezet demokratizált, racionalizált változata volt. A községi, megyei mezőgazdasági szövetségeknek és az országos mezőgazdasági szövetségnek az érdekképviselet mellett feladata lett volna a gazdasági viszonyok állandó figyelése, az agrártermelést segítő szövetkezetekés intézetek kezdeményezése, részvétel a törvény előkészítésben, az árak és az értékesítés kérdéseinek eldöntésében. Ez nem csupán véleményezési és kezdeményezésijogot jelentett volna, hanem eléggé széles végrehajtási, igazgatási jogosítványokat is. E ponton érvényesült volna a háború előtti-alatti közigazgatási racionalizálási törekvések hatása, melyek a szerteágazó mezőgazdasági igazgatás hiányosságaiból kiindulva azt célozták, hogy az agrárigazgatási feladatok egy részét a gazdaképvise-