Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

nem ezt is közrejátszott abban, hogy Rákosiék egyre fokozódd ellenszenvvel és bosszúvággyal szemlélték a magyar parasztságot. Az agrárérdek-képviselet ügye az előzóvel összefüggő, de külön és fontosabb vonalon is harci kérdéssé vált. 1945. dec. 7-én a nemzetgyűlésben a kisgazda Z. Nagy Ferenc Révai szavaira, melyben utöbbi a mezőgazdaságban is tervszerűséget és centrális irányítást követelt, rámutatott, hogy a községekben a szakképzettséget csupán a túlterhelt jegyző képviseli és ezért sokszor az FM rendeletei sem teljesülnek. A megoldást a mezőgazdasági érdekképviselet kiépítésében látta utalva arra, hogy az iparosokat és a munkásokat jól képviseli az ipartestület, illetve a szakszervezet. A nemzetgyűlés utasította is a kormányt az érdekképviseleti törvény gyors beterjesztésére. Ezt követően Z. Nagy Ferenc, Padányi Gulyás Béla és Halácsy Ágoston (utóbbi az 1944-45 fordulójától érdemben nem működő mezőgazdasági kamara ügyvezető igazgatója volt) kezdték meg a tervezet szövegezését. A javaslat első formájában 1946. ápr. elején készült el. Megkezdődött a pártközi egyeztetések sorozata. A javaslatot az MKP és a parasztpárt is ellenségesen fogadta: Erdei Ferenc egyenesen tárgyalási alapként is elfogadhatatlannak nyilvánította. Fő kifogásuk az volt, hogy a tervezet szerint a felépülő OMSZ (Országos Mezőgazdasági Szövetség) a kormány előtt is képviselhette volna a parasztságot, igazgatási, szakszervezeti, főként munkaközvetítési szerepkört is birtokolt volna. Az utóbbit az SZDP is erősen támadta. A parasztpárt új, saját törvénytervezetet helyezett kilátásba, s ehhez az MKP rögvest csatlakozott. Májusban tovább folyt az egyeztetések sora, nem kis személyi harcokkal tarkítva. 1946. aug. 14-én aztán Vásáry József interpellációban kérdezte meg, hogy az FM miért nem terjesztette még be a törvényjavaslatot. Ekkor kiderült, hogy - nem véletlenül pont ezen a napon - a kisgazdapárt puccsszerűen, félretolva a pártközi egyeztetéseket beterjesztette javaslatát (a miniszter, a kommunistákkal kollaboráló Dobi István jelen sem voltak a parlamentben). Nagy tusakodás kezdődött. Az egyeztetések és viták alkalmával Kéthly Anna korporációs jellegűnek nevezte a javaslatot és elutasította, mivel félt az - úgymond - jobboldali előretöréstől. Aug. 28-án a nemzetgyűlés földművelésügyi bizottsága tárgyalta a javaslatot, Kovács Béla elnökletével. A kisgazdák keményen védelmezték tervezetüket, míg a kommunista Donát Ferenc és mások Kéthly Anna minősítését ismételgették és a szöveg átdolgozását követelték. Veres Péter azt kívánta, hogy az érdekképviseletben a kisparasztságnak legyen döntő szava számaránya alapján, mire Kiss Sándor kisgazda, a szöveg egyik megfogalmazója kijelentette, hogy a földreform utáni mezőgazdaságban nincsenek olyan ellentétek, mint az iparban, apa-