Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

nem, lélekben ellenállni, szabotálni azt tud... A szépséghiba abban volt, hogy Veres Péter elfelejtette - vagy nem tudta? - megnevezni azt a pártot, amely a gazdaságpolitikát diktálta: az MKP-t. Igaz, az MKP jól leplezte már bontakozó diktatúráját: pártközi, kulisszák mögötti, ha kellett Vorosilowal nyomatékosított értekezleteken születtek a döntő elhatározások, melyeket aztán a tárcák hoztak nyilvánosságra rendeletként, miközben a lakosság mit sem tudott a zárt ajtók mögötti fejleményekről. Akisgazdapárt 1945. aug. 20-i nagyválasztmányán is követelte, hogy a parasztság számának megfelelően, döntő tényező legyen s a gazdaságpolitika preferálja a mezőgazdaságot. A kisgazdapárt ismételten követelte az önkormányzati jogok helyreállítását és a paraszti érdekvédelmet, benne akár a paraszti sztrájkjoggal is. A kisgazdák egyébként konkrét lépéseket is tettek az érdekképviselet ügyében: az 1941-ben alakult Parasztszövetséget (melynek, mint társadalmi szervezetnek célja az összefogás volt) 1945 elején érdekvédelmi szervnek deklarálták és követelték számára a szakszervezeti jogokat. A munkáspártok persze, az SZDP is, ellenálltak s a szakszervezeti, egyben hatalmi jogosítványokat féltékenyen őrizték. A kisgazdapárt igyekezett a Parasztszövetségben a parasztpártot is érdekeltté tenni, ezt azonban a parasztpárt balosai, Darvas József és társai megakadályozták. A kisgazdák nem adták fel törekvésüket, sorra követelték a Parasztszövetség szakszervezeti jogait. Valóban hatalmi kérdésről volt szó, ugyanis a szakszervezetek a nemzeti bizottságokban és más népi szervekben arányos delegációs jogosítványokkal rendelkeztek! 1946 tavaszán-nyarán-őszén, a nagy és sorozatos politikai válságok idején, a kisgazdapárt elleni egyre keményebben alkalmazott szalámitaktika idején Kovács Béláék igyekeztek a Parasztszövetséget ismét pajzsként tartani maguk elé. 1946 októberében Kovács Béla bejelentette: a Parasztszövetség szakszervezet lett. E deklarálást azonban hamarosan a Magyar Közösség-féle konstruált politikai per követte, mely megtizedelte a kisgazdapárt vezető sorait, majd Kovács Bélát, aki akkor a leginkább elhatározottan állt ellen az MKP és a Vörös Hadsereg nyomásának, követelve pl. azt, hogy az MKP elégedjen meg 17%-kal (amit a választáson elért) a végrehajtó hatalomból, a Vörös Hadsereg önhatalmúlag letartóztatta. A Parasztszövetség nem lett, nem lehetett érdekvédelmi szerv: az akkori helyzetben a hatalmat már szilárdan, bár még leplezve birtokló MKP nem tűrt kisgazda vezetésű paraszti szakszervezetet. Helyette megszervezték 1946 tavaszán az UFOSZ-t, melyben az új gazdákat akarták tömöríteni, nem sok sikerrel; a régi gazdáknak sem, de a nemrég földhözjutottaknak sem kellett az MKP. Aligha-