Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

kisgazda, a „B lista" bizottságokban mutatóban is alig volt kisgazda és így tovább. A kisgazdapárt ettől kezdve követelte - hiába - az arányosságot a végrehajtó hatalomban, illetve szorgalmazta - eredménytelenül - a helyhatósági, önkormányzati választásokat. Az ország a tanácsrendszerig végig választott önkormányzatok nélkül állt. A nemzetgyűlés szerepe másodlagos lett, helyette pártközi egyeztetéseket követő rendeleti kormányzás valósult meg. Az alapvető intézkedéseket az MKP diktálta, ám ugyanakkor a koalíciós partnerek szinte formális jelenléte egy-egy tárca élén lehetővé tette azt a demagógiát, amivel pl. Rákosi élt 1946. aug. 20-i kecskeméti beszédében: elismerte a súlyos agrárollót, az ipari árak eltúlzott szintjét, de mindezért a kisgazdákat tette felelőssé, mondván: nem képesek a parasztság érdekeinek képviseletére. A tények viszont azt mutatják, hogy az MKP irányította gazdaságpolitika jegyében a mezőgazdaság háttérbe lett szorítva, az újjáépítési hitelek zömét az ipar kapta, a mezőgazdaságban nem volt elérhető áron nyersanyag, gép, vetőmag. Az MKP úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a kistulajdonos parasztság támogatása végső soron gátolja a diktatúra kiépítését, melynek segédeszközeként kezdettől az MKP tarsolyában volt az álszövetkezetekbe kényszerítés, a paraszti magántulajdon felszámolása - mint egyelőre még halogatott cél... 1944 végén - 1945 elején a 640 ezer paraszt valóban megkapta a földreform révén az átlagosan 5 kat. h.-nyi juttatást, de azután minden további lépés, amely a paraszti gazdaságokat élet- és termőképessé tette volna, elmaradt. A parasztság lényegében az ipari újjáépítés, majd az aránytalan ipari fejlesztés és az egyre jobban burjánzó bürokrácia finanszírozója lett. Mindezt csak azért jeleztem, hogy látható legyen: ha valamikor, akkor ebben az időben lett volna nagy szükség a széttagozott, automatizált parasztság érdekeinek védelmére. Szavakban persze minden koalíciós párt támogatta a paraszti képviselet gondolatát; az MKP pl. 1945. augusztusi választási programjában szorgalmazta, igaz, a helyi termelési bizottságok, illetve földigénylő bizottságok egyesítésével kívánta létrehozni azt (e helyi, népi, a háború utáni hónapokban sok helyütt fontos szóhoz jutó szervekben ugyanis az MKP döntő súllyal rendelkezett). Veres Péter a parasztpárt nevében lényegében ezt az elgondolás támogatta pl. 1945. decemberi parlamenti beszédében, melyben azt kívánta, hogy a földosztó-fóldigénylő bizottságok alakuljanak át paraszti önkormányzatokká. Igaz, ugyanebben a beszédében - utalva az agrárollóra, a beszolgáltatásra, a paraszti munka ellehetetlenülésére azt is jelezte a koalíciós pártoknak, hogy az elkeseredő paraszt ha mást