Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

ERDMANN GYULA A paraszti érdekképviselet ügyének bukása Magyarországon 1945-1947 AII. világháború utolsó hónapjaitól országunk szovjet megszállás alá került. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságban nálunk egyértelműen a szovjet megbízottaké volt a döntő szó, összhangban a jaltai és potsdami szerződésekkel. így az országban lassan éledező-szerveződő, valóban demokratikus érzelmű, tényleges piacgazdaságra, vállalkozó szellemre, a civil társadalom újjá-, illetve felépítésére törekvő és a pluralizmust komolyan vevő erőknek - számarányuktól függetlenül - nem volt esélyük. A Ideiglenes Kormányban a döntő pozíciókat az MKP birtokolta; nem utolsó sorban a kezében volt a belügy és a rendőrség. A gazdasági életben is egyre inkább, 1945 decemberétől, a Gazdasági Főtanács megalakulásától egyértelműen az MKP akarata érvényesült. így az újjáépítés első szakaszában elkerülhetetlen gazdasági kényszerrendszabályok, átmenetinek hirdetett túlzott állami beavatkozások kezdettől fogva a tőkések és tulajdonosok korlátozását és likviditását célozták a fokozatos kommunista hatalomátvétel, a diktatúra kiépítése jegyében. A koalíciós partnerek inkább csak asszisztáltak, néha keményebben, többnyire halványabban próbáltak ellenállni, de összehangolt fellépésükre, MKP elleni összefogásukra nem kerülhetett sor egyrészt megosztottságuk, másrészt a mindenre figyelő, a döntő pontokon keményen beavatkozó Szövetséges Ellenőrző Bizottság, azaz lényegében a Vörös Hadsereg parancsnoksága miatt. Az ismert szalámitaktika már 1945-ben kibontakozott: augusztusban kb. 1000 helyi kisgazda vezető volt már letartóztatva, vagy integrálva (a vádakat mindig az MKP diktálta, az intézkedéseket pedig az MKP vezette rendőrség foganatosította); már ez év júliusában lemondattak kisgazda minisztereket, így Vásáry Istvánt. Sokak számára világossá a helyzet a novemberi választások, a kisgazdapárt abszolút többsége után vált: a döntő törvényhozásbeli többség ellenére, a nov. 14-i pártközi értekezlet (melyen Vorosilov elnökölt) az alapvető tárcákat s így a végrehajtó hatalmat az MKP-nek adta. 200 döntő kormányzati pozícióból a kisgazdapárt mindössze 76-ot kapott. A 28 alispánból 2 lett