Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

ban is. Mi annak az oka, hogy a Jászságban - ahol 1876 a határ - nincs változás a bűnügyi statisztikában? Tóth Zoltán: Erdész Ádám előadásához hozzáfűzi, hogy az I. világháború után Szekszárdon is megtámadták a rendezett tanácsi státust. Ott kifejezetten arról volt szó, hogy 1905-ben a rendezett tanács megalakulása egyetlen kompakt csoport, a tisztviselői csoport érdekeit szolgálta. S ráadásul ennek a kispolgári eredetű tisztviselői csoportnak volt legkevesebb helyi kötődése. Úgy tűnik, ott a tisztviselői réteg befolyása az I. világháború alatt annyira meggyengült, hogy érdekei védelmében már nem tudott kellő befolyást kifejteni. A döntés idején mind a virilisek, mind a választott képviselők többsége a visszaminősítés mellett szavazott. Vörös Károly: Hozzáfűzi, hogy a szabad királyi városok, rendezett tanácsú városok ranglemorzsolódásai-amelynek most 1880-as, 1920-as évekbeli példáit ismertették - korábban is megvoltak. Amikor a szabad királyi városok számát limitáló 1876-os törvényt végrehajtották, számos szabad királyi város - pl. Bukali, Bazin, Librecbánya, Omegló visszaminősítette magát nagyközségi szintre, mert azt az apparátust, amelyet a törvény előírt egy város számára, nem tudták volna fizetni. Végezetül megkérdezi Erdész Ádámtól, hogy a rendezett tanácsi státusról zajló viták idején milyen lényeges elmozdulások voltak a város képviselő-testületének társadalmi összetételében. Erdész Ádám: Megköszönve a kiegészítéseket, elmondja, hogy a városi képviselő-testületben a rendezett tanácsról szóló viták idején végig megmaradt a tisztviselői csoport, a város értelmiségi-honorációri rétegének túlsúlya. A korabeli szóhasználattal „intelligenciának" nevezett réteg a '80-as években arra törekedett, hogy a döntően tisztviselői városrész, azaz a belváros kivételével a helyi választásokon egyenlő egyenlő arányban kerüljenek be tisztviselők, iparosok és földművesek a képviselő-testületbe. Természetesen olyan iparosokat és földműveseket támogattak, akik - legalábbis fontosnak minősített kérdésekben - nem fordultak szembe a tisztviselői csoport érdekeivel. A viták kiéleződéséhez - vagy mesterséges felszításához - közel eső helyi választásokon megnövekedett a képviselő-testületbe került földművesek és a városi elittel valamilyen ok miatt szembefordult értelmiségi státusú képviselők száma, ám csupán a testület egy része cserélődött ki, így, ha módosult is az arány ilyen esetekben, a rendezett tanács elvetéséhez szükséges többség sohasem jött össze.