Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

Orosz István: Megjegyzi, az Alföldön nem tipikus a városok ranglemorzsolódása; éppen ellentétes folyamat regisztrálható, amelynek példája Békéscsaba rendezett tanácsi státusért való küzdelme. És éppen Gyulán, ahol számottevő városi hagyományok voltak - amellett, hogy megyeszékhely is volt - társadalmi okai lehettek annak, hogy ilyen kérdések felmerültek. Azaz nem látja azonosnak a szabad királyi város ranggal rendelkező kis bányavárosok helyzetét a most említett településekével. Az nem kétséges, hogy - mint Vörös Károly mondta - a rendezett tanács terhekkel járt, amelyeket például pótadók formájában a város polgáraira hárítottak, s e terhektől a rendezett tanácsi szervezetről való lemondással lehetett szabadulni. Ö. Kovács József: Szabó László előadásával kapcsolatban elmondja, hogy igazolva látta azt a Hajnal István-féle megállapítást, hogy minden kultúrfejlődésnek olyan az osztálytartalma, amilyen a rendisége volt, mivel a történelmi múlt mindenütt jelen van. Kiskunhalasi példákat állítva a jászkunságiak mellé, a tartalom és tradíció viszonyát vizsgálva igazolva látta a korszakhatárokat, mind az 1876-ost, de az 1945. és 1950. évit is. Ennek illusztrálására a kiskunhalasi kisgazdapártnak és vezetőjének életpályáját vázolta. Orosz István: Hegedűs Antal előadásával kapcsolatban elmondja, hogy az adóösszeírásokkal foglalkozók, illetve azokat munkájukban felhasználók számára igen hasznos lehet az itt elhangzott pontos elemzés. Egyértelmű az, hogy az összeírásokban szereplők igyekeztek vagyonuk egy részét letagadni. Ez az igyekezet az összeírások fajtájától függően lehetett sikeresebb vagy kevésbé eredményes. Mivel az eltagadásnak, csalásnak olyan lehetősége is volt, hogy egyesek eleve nem kerültek bele az összeírásba, azt kérdezi az előadótól, van-e ennek valami nyoma a délvidéki megyékben? Hegedűs Antal: Válaszában elmondja, hogy ennek valóban van nyoma. A vagyonosabb adóköteleseknek nagyobb lehetősége volt az eltitkolásra. Az eltitkolásokat nemcsak az adó-, hanem a népesség-összeírásoknál is meg kell vizsgáim. A délvidéki házközösségek - ahol akár 7-8 testvér is élhetett együtt - kutatásánál az összeírások nem igazolják a nagycsaládok létét. Tehát a népesség lélekszám-összeírásánál is nagy eltagadások lehettek. Az adóösszeírásoknál a vetőmagot, a tizedet ahogy az ezzel foglalkozó tanulmányokban már leírták - eleve levonták a terméseredményből. De reális-e az a terméseredmény-kimutatás, amely egy szem magra négy szemet hoz mindössze? Képtelenség, hogy