Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

illetve Szatrnárhoz képest több mint kétszer, illetve háromszor több volt. Az arány a középbirtokosság 200-1000 kat. h. közötti rétegében csak Szabolcsbankétszerese az országosnak, Bereghez és Szatrnárhoz képest csak másfélszerese. A 100-200 kat. h. közötti birtokok számaránya Szatmárban haladta meg az országos átlagértéket, Szabolcsban megközelítette azt, míg Beregben jóval alatta maradt. E birtokok földterületének aránya az összes 100 kat. h. feletti birtokok területén belül Szatmárban jelentősen, Beregben valamelyest meghaladta az országos átlagot, Szabolcsban valamelyest alatta maradt annak. A nagybirtok aránya és ezzel túlsúlya 1920-ban jelentős. A középbirtok mértéke meghaladja az országos átlagot. Szabolcs megyében, amely megmaradt történelmi határai között 1920 után is, meghatározó a nagy és középbirtok. A 100-200 kat. h. területen földműveléssel foglalkozók, bár tulajdonukat parasztbirtoknak kellene tekinteni a földnagyság alapján, a valóságban zömmel nem parasztok - a helytörténeti adatok bizonyítják ezt -, hanem inkább dzsentrik, illetve megyei közhivatalnokok voltak. A nagybirtokot bérlő kevesebb, mint a tulajdonos, a bérlőarány így is magasabb az országos átlagnál. A középbérlők aránya megközelítően azonos Beregben és Szatmárban, Szabolcsban azonban csaknem háromszorosa az országosénak. Hasonló a helyzet a 100-200 kat. h, között, de Szabolcsban ez csak kétszeres értéket mutat. A földjéből kellő számú családi munkaerő esetén megélő 10-50 kat. h. között kevesebb az országos átlagnál, 50-100 kat. h. között kevéssel meghaladja az országos átlagot. Az 5-10 kat. h. közötti is kevesebb; Bereg kivételével az 1-5 kat. h. közöttiek pedig jóval kisebb arányt képviselnek, míg az 1 kat. h. alattiak a felét sem érik el az országos átlagnak. Az adatok önmagukért beszélnek. A feudális birtoktulajdon nyomasztó túlsúlya, a földjéből megélni alig tudó parasztság földtulajdon hiánya ellenkező irányú aránytalanságot mutatott. Ezek az adatok jól jelzik, hogy a birtokosok és a földjeikből valamelyest megélni tudók arányát a csökkenés felé tolta el a trianoni területváltozás. A földjéből megélni nem tudó parasztság (1-5 kat. h. között) 1930-ban 1920-hoz képest nagyobb arányt foglalt el, az 1 kat. h. alatti arány pedig 1920-hoz képest már nem három-négyszerese az országos átlagnak, hanem annak csak fele. A Nagyatádi-földreform ezt a réteget nagyobb mértékben érintette, mint a birtokos parasztságot. A földhözkötés, továbbá a nagy- és középbirtok munkaerő-ellátása terén SzabolcsSzatmár-Bereg megyében a földreformnak jelentős szerep jutott, és nem volt kisebb ennek politikai hatása sem: a paraszti megmozdulás a szegénység ellen irányult és nem a földbirtokosok ellen. Hogyan élte meg a paraszt ember a földreformot? Idézzünk egy