Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

és szükségesek. Nyilvánvaló ugyanis, hegy pl. egy város munkásságában két nép­számlálás tíz éve között lezajlott társadalmi mozgásnak csak egy részét érzékelteti a létszám megnövekedése, vagy akár a szakkép­zettség vagy beosztás szerinti megoszlás változása; a másik részt (többek között) az olyan kérdések megválaszolása teszi meg­ragadhatóvá, mint hogy a többlet bevándorlásból (és területileg milyen körből), vagy a helyi népesség átrétegződéséből, ill. utóbbin belül (ám akár a bevándorlókra kitekintve is) egy már stabilizálódott munkásállomány, mint szilárd mag körül csoporto­sulva állt-e elő. Ugyanígy a társadalmi mozgásnak csak egyik összetevőjét ragadjuk meg egy táj 100 holdon felüli birtoko­sainak számszerinti változását bemutatva; a mozgás másik össze­tevőjét a birtokosok társadalmi hovatartozásának változása je­lenti: esetünkben régi (s ezen belül emelkedő vagy hanyatló - és mikor miért?) úri birtokosról, gazdagodó parasztról, vagy felhal­mozását birtokba fektető tőkés polgárról van-e szó. Ha véleményünk szerint a kutatás jelenlegi szakaszában immár -legalább egyes esetekben- az ilyen típusú, így megközelített társadalmi mozgásvizsgálatoknak kell előtérbe lépniök (emellett nyilvánvaló lévén egyrészt, hogy a rendelkezésre álló, feldolgo­zott statisztikai anyag ilyen szempontból már többé-kevésbé ki van merítve, másrészt, hogy a társadalmi mozgás mélyebb tartalmi vonatkozásai ugyancsak számszerűségekben kell, hogy kifejeztes­senek - márcsak azért is, hogy a mozgásnak elsősorban mennyiségi ábrázolásával összhangba legyenek hozhatók-), ezek sikerének nyilvánvaló előfeltétele a. / megfelelő forrásanyag feltalálása, mely részint valóban je­lentős kérdésekre, részint megbízható módon képes választ adni; b. / e forrásanyag megszólaltatására megfelelő módszer kidolgo­zása . A fentiekből azonban végül is az is nyilvánvaló, hogy szempon­túkból megfelelőnek általában az olyan forrásanyagot kell tekin­teni, mely a társadalmat ugyanolyan szinten veszi számba, mint az eddig használt statisztikai feldolgozások alapanyaga. Ez pe­dig az egyén szintje lévén (akár személyről, akár tárgyról van szó), nyilvánvaló, hogy megfelelő forrásért elsősorban a társa­dalmat egyénenként számbavevő forrásokig kell visszamennünk.

Next

/
Thumbnails
Contents