Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

tani, erősíteni, hanem helyenként módosítani, vagy pontosabban értelmezni is képes vizsgálatot, ill. az ilyen vizsgálatok továbbfejlesztését, az így megállapított tendenciák mechanizmusának érvényesülését azonban előbb-utóbb nehezíteni fogja az a körülmény, hogy e megmaradt statisztikai anyag felvételi, csoportosítási, vagy feldolgozási szempontjainál fogva nem mindenben bizonyul felhasználhatónak az ilyen, szükségképpen mélyebb vizsgálati szintet igénylő kutatásokhoz - arról nem is szólva, hogy bizonyos problémák vizsgálatához efféle statisztikai anyag nem is áll rendelkezésünkre. így éppen azokon a pontokon, ahol a társadalmi szerkezet, vagy mozgás csak részletesebb elemzéssel vizsgálható jelenségei kerülnek sorra, a vizsgálathoz statisztikai, tehát mindenekelőtt számszerű bizonyításra használható anyag már nem, vagy csupán kevéssé található, ill. használható fel. Nem kisebb súlyú probléma az, hogy a szóbanforgó korszak társadalomtörténeti kutatásához rendelkezésre álló konkrét, számszerű statisztikai adatanyag elsősorban a különböző, többé-kevésbé rendszeresen ismétlődő felvételi időpontokra kialakult, kirázólag mennyiségi elemekből összeállított társadalmi és egyéb szerkezetek összehasonlítását teszi lehetővé. Ugyanakkor jórészt homályban marad az, hogy az egyes, legjobb esetben változatlan elvek szerint összeállított, formálisan tehát nehézség nélkül összehasonlítható szerkezetek elemeinek mennyiségileg mérhető változásán túl, mennyiben változtak meg tartalmilag is: az egyes felvételi időpontokban a számok mögött álló, éveken át azonos kategóriákba beosztott, számszerű adatokkal mennyiségileg jellemzett társadalom tartalmilag-minőségileg. milyen változáson ment át. Hiszen nyilvánvaló: a társadalom szerkezetében az idők folyamán végbement s lehetőségig máris feltárt számszerű eltolódások, változások a társadalom mozgásának csak egyik összetevőjét alkotják: a társadalom valamely struktúrát kialakítani és fenntartani képes voltát bizonyítják; a mozgás másik, ennél nem kevésbé jelentős tényezőjét a struktúrák mögött álló tartalmi változások jelentik. Amivel távolról sem akarjuk azt állítani, hogy a számszerű eltolódások (természetesen megfelelő színvonalú) vizsgálata nem vezethet igen jelentős tartalmi eredményekhez, vagy minden további mélyebb vizsgálatnak nem előfeltétele, - azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ezen túlmenő elemzések is elképzelhetők