Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

fejezte ki, hanem a nivellálódás irányába is hatott. A fentieket figyelembevéve Somogy megye "starthelyzetét" vizsgálva kijelenthetjük, hogy a magyarországi fejlődés centrumától távolesve, attól eltérő, sok tekintetben sajátos utat járt. Az uradalmak kereskedelmi tevékenysége kétirányú volt. Egyfelől az eladó szerepét vállalva értékesítették állataikat és terményeiket a felvásárló kereskedők révén, másfelől maguk is vevők voltak, időnként az állatokat olcsón felvásárolták a jobbágyoktól, majd megfelelő haszonnal továbbadták. A kereskedelem -a XVIII. század második felétől- az eddigiektől eltérő új szemléletet és magatartást igényelt a kereskedőktől és a földbirtokosoktól egyaránt. Áttekintettük az árendások tevékenységét is, akik helyi és közvetítői szerepet is betöltöttek. Az uradalmi kocsmákat, vendéglőket, csárdákat, boltokat, mészárszékeket, sörházakat és a malmokat többnyire vállalkozó szellemű zsidó bérlőknek adták bérbe. A vizsgált korszakban a hagyományos cserekereskedelem és a pénzgazdálkodással együttjáró tőkés árutermelés, mind az uradalmakban, mind pedig a jobbágy-gazdaságokban egyaránt funkcionált. Azonban kétségtelen, hogy hosszabb távon a tartalmában és minőségében eltérő kereskedelmi tevékenységek tarthatatlanok voltak. Az uradalmakban a cserekereskedelmet a piacra orientált pénzgazdálkodás váltotta fel. Hasonló tendencia érvényesült a jobbágygazdaságokban is, csak ez a folyamat megkésve és lassabban is ment végbe. Az átmeneti társadalmakra jellemzően a feudális és a tőkés termelési viszonyok együttélése Kelet-Közép-Európára jellemző fejlődést tükrözött. A szolgáltató kereskedelem létesítményei, a csárdák és a vendégfogadók többnyire a kereskedelmi utak mentén épültek és elsősorban a távolsági kereskedők, a katonai transzportok, fuvarosok és vásározók igényeit elégítette ki. Közismert, hogy a század második felétől az uradalmak fokozatosan bekapcsolódtak az árutermelésbe, terményeiket és állataikat -közvetítéssel- a nyugat-európai piacokon is értékesíthették. Ezt a kereskedelmi tevékenységet -közlekedést, szállítást- a csárdák hálózata nélkül képtelenek lettek volna megoldani. Természetesen ezeknek a csárdáknak egyéb jelentőségük is volt, fontos híreket továbbítottak, azaz a hírszerzés egyfajta forrásának is