Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Összességében kijelenthetjük, hogy a kapitalista-kori úthálózat ekkor alakult ki, a Balaton és a Dráva-menti posta és kereskedelmi utakat korszerűsítették, de az észak-dél irányú úthálózatot is ekkor építették, így a tranzit kereskedelem mellett a belső kereskedelem is mind nagyobb szerepet kapott. Mivel a gazdasági fejlődés -tőkés árutermelés- egyik mutatója a vásárok tartása, amelyek térben és időben is jelzik a kereskedelem fejlődését, ezért azok létrejöttét is bemutattuk. A mezővárosok és az uradalmak vásári szabadalmai egyúttal jelzik a települések fejlettségi szintjét is. A vásárok számszerű növekedése mellett a térbeli elhelyezkedést is fontosnak tartottuk, mivel a vásár nemcsak az adott település, hanem vonzáskörzete igényeit is kielégítette. Az uradalmak és a mezővárosok közötti ellentéteket is megvizsgáltuk, majd a heti- és búcsúvásárokról, a vásártartási szokásokról, végezetül a céhek kereskedelmi tevékenységéről is beszámoltunk. A rendelkezésünkre álló közgyűlési iratok, jegyzőkönyvek, térképek és térképvázlatok képezték a primer forrásanyagot. A korábban kialakított mesterséges fondok (a megyei postautakra vonatkozó rendeletek 1751-1846, valamint a vásárszabadalmi levelek) lehetővé tették a téma részletes felvázolását.

4 Jóllehet az utak és a vásártartó helyek között bizonyos összefüggés kimutatható, mégis kijelenthetjük, hogy a megye belső területein, bár az útviszonyok korántsem voltak ideálisak, mégis jelentős számban voltak vásártartó helyek. A föld és az egyéb összekötő utak jelentőségét tehát nem szabad alábecsülnünk. Az uradalmak kereskedelmét is áttekintettük s egyértelműen igazolható, hogy a XVIII. század második felétől, mind tevékenyebben vettek részt a hazai és a külföldi kereskedelemben, mivel a "Kelet- és Nyugat-Európa között kialakuló nemzetközi munkamegosztás keretében a nemesség és bizonyos paraszti rétegek helyzete kedvezőbbé vált."

5 Kétségkívül igaz, hogy a vizsgált korszakban Magyarország a nyugat-európai országokhoz viszonyítva gazdasági és politikai tekintetben is hátrányos helyzetben volt, a fejlődés centrumától távol esve, inkább a peremvidékhez, az elmaradottabb perifériához tartozott. A Habsburg-birodalom keretén belül is hasonló szerepet kapott. A XVIII. század utolsó harmadától a fokozottabban érvényesülő munkamegosztás -a centrum és a peremvidék között- azonban nemcsak az alárendeltségi viszonyt