Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL
dekli, a vagyoni helyzetet tükröző állami és uradalmi statisztikák családonként csak egy-egy férfi nevét közlik. A robotot nem tartják nyílván nemek szerint, még a kulináriáknál sem gondolunk a nőkre, pedig a csirke, a tojás, a pünkösdi és a hízott liba a nők keze alól kerül ki, mint ahogy ők köpülik a beadandó vajat is. Arról már nem is beszélek, hogy a fehérben járó Ormánságban ők öltöztetik a család apraját nagyját, a füstölt húst kivéve ők tartósítják az élelmiszert s nélkülük a legszebb lakásból sem lesz otthon soha... Az arisztokrata családok komplikált házassági szerződéseiből nem dolgoztam még, de azt nyugodtan állíthatom a gyűjteményem alapján, hogy akinek van türelme az úriszéki iratok lapozgatásához, az bármely feudális közösség rajzát teljessé teheti a nők részvételének bemutatásával. Vegyünk először olyan jobbágyasszonyokat, akik mint birtokkal rendelkező özvegyek bekerülhetnek a férfiak közé, egy-egy uradalmi összeírás lapjaira. Egyikük 1796-ban arról kesereg, hogy ura halála után, 1784-ben 3/4 telkes öröksége "elesett tőle", és Kiss nevezetű Sándornak, Metskéböl jött polgárembernek adatott. Most arra hivatkozva, hogy a fia már elmúlt 18 éves, és, hogy a megboldogult férj elődei Páprád megülése óta bírják azt a földet, visszakéri örökségét. Számomra a fentieknél is többet ad, mert a még javában virágzó patriarchális látásmódot tükrözi a kérvényíró ismeretlen férfi utóirata: "Vagyon még egy lánya, (és) vonó marhákat is örökségének elviselésére szerezhet. 15 " Három évtizeddel később, ugyanebben a családban találkoztam egy kemény jobbágyasszonnyal, aki "Tavali Ilona, Varga Istvány özvegye" néven íratta azt á kérvényt, amelyből kiderül, hogy ura halála után fél telek és három kiskorú gyermek gondja roskasztotta vállát két évtizeden keresztül, de "mindenekért egy pontig eleget" tett, s büszkén íratja: "... most hatodmagammal, erős férfi tselédekkel és több vonyós jószágokkal birok" , és éppen ezzel a kérvénnyel száll szembe a fentebb bemutatott komisz bíróval, Vörös Jánossal, aki "alattomban nyughatatlankodik", hogy a tiszttartó "..azon két fertál sessiot vegye el és ő néki adja által..." 16 A telket visszakérő özveggyel egy évben bukkan fel az idők homályából az elhalt férje munkáját folytató besencei csór-
