Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL
közszolgálatot. Kis Tóth János vajszlói jobbágy első bírósága idején, 1806-ban szolgálatának megjutalmazását kéri az uradalomtól, 1811-ben már mint az uraság szabadosa kér faanyagot istálló építéshez 15 , hogy a következő évben a görcsönyi uraság egyik hivatalos levelének hátoldalára vetett bizalmas közlés sorai közül úgy tekintsen ránk, mint aki több ezer forintos bérű erdők makktermését becsüli meg ura számára és száz számra vásárol (talán készíttet) teknőt gazdája megbízásából, az Alföldön leendő értékesítés céljára. Még szélsőségesebb figura a kis Páprád több ízben is megválasztatott bírája, Vörös János, aki két ízben is kéri 1/4 hold földjének kiegészítését, béreli az uradalmi szérűskert káposztaföldjét, megkárosítja, mocskolja, üti-veri a falubelieket, meg a feleségét, megtiltja a falubelieknek, hogy befizessék az egyházi adót Besence anyaegyház lelkészének, mert nz a hivatalos előírásoknak megfelelően nem volt hajlandó megkeresztelni a bíró házánál annak gyermekét, minthogy sem a gyermek beteg14 sege, sem rossz idő nem indokolta azt. A bírák túlnyomó többsége természetesen csak az aktákon szerepel, mint a közösség ügyeinek képviselője, vagy egyének kérésének hitelesítője, és tisztességgel ad számot hivatali éve leteltével. Az ormánsági közösségek kutatója eddig is tudta, hogy a választott községi szervek között egyfajta munkamegosztás alakult ki az idők során. A belső tanácsként emlegetett presbitérium preventív jelleggel végezte az erkölcsi-politikai ügyeket, a külső tanácsnak nevezett elöljáróság teendője pedig a gazdasági- és a "külügyek" intézése volt. Ennek ellenére a gyűjtőmunka egyik legnagyobb élménye annak észlelése volt, hogy a magyar elöljáróság, a falusi önkormányzatnak ez az ősi szerve, milyen széles területi illetőséggel képviselte a gondjaira bízottak életét. Azt hiszem azt is ide írhatom, hogy az uradalmak (legalábbis az ormánságiak) tisztelték a szokásjogot és a "belügyekbe" csak annak megsértése esetén avatkoztak, de akkor sem tárgyaltak semmi ügyet az elöljáróság megkérdezése nélkül. Ugyanakkor az uradalmat érintő különböző ügyekben (építőanyag szükséglet felbecsülése, erdei favágó napszámosok, kubikusok munkájának igazolása stb.) elvárták valamely községi előljáró jelenlétét, akinek az igazolása rendszerint szükséges volt a munkabér folyósításához
