Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Aki belelapoz ebbe a ma mintegy 1200 egységet tartalmazó gyűjteménybe, emberekkel, emberekhez kötődő aktusokkal és eseményekkel találkozik, s az egyes lapok első pillanatra csak a tér (táj, uradalom, település) és idő (1767-1849) szerinti rendezés lehetőségeit kínálják. Azután a jól olvasható írás hívja fel magára a figyelmet, amely panaszok, nyugták, egyszerű megállapodások esetén is írástudóktól (jegyzőtől, paptól, tanítótól, uradalmi embertől) származik. A világi és egyházi testületek (elöljáróságok, presbitériumok) tagjainak neve mellett a községekben a feudális kor végéig, a mezővárosokban (Sellye, Vajszló) a negyvenes évek elejéig keresztek sorakoznak. Ha egyes esetekben egykezűségről is árulkodnak az egymás alá rótt keresztek, legtöbbször megállapítható azok "egyéni" jellege. Ha pedig a keresztek tömegének sem hinnénk, az iratok perdöntő mennyiségén ott a záradék: "írást nem tudván kezünk kereszt vonyásával és községünk élő pecsétjével"... bizonyítjuk a bizonyítandókat. Úgy tűnik spontán keletkezett, s egyenként talán jelentéktelen forrásaink belső tartalmuktól függetlenül is képesek arca, hogy megdöntsék az Ormánság-kutatás egyik mítoszát, amely nem kevesebbet állít, minthogy az Ormánság minden falujának megvolt Sztárai óta a papja, tanítója és ezért itt természetes az írás-olvasás tudománya. A fenti tétel magja a 16. században keresendő, amikor az állatkereskedelemből, szőlőtermelésből gazdagodott polgár lett a. reformáció befogadója a Délkelet-Dunántúlon s Tolnán, Vörösmarton, Laskón és másutt remek iskolákat szervezett... Ezt a fejlődést azonban elsodorta a 15 éves háború és az írásbeliség további sorsa a 18. századtól az árutermelés függvényében alakult, de az Ormánság mocsárvilága a 19. század közepéig konzerválta a naturális gazdálkodás körülményeit... Ezért panaszkodnak még 1886-ban is püspökjüknek az ormánsági lelkészek, hogy presbitereik jó része nem tud írni.

1 A falusi-mezővárosi élet kutatója tudja, hogy a feudális kor végéig csak az állam, az egyház és az uradalom alapvető érdekeit (jövedelmeit, jogait) rögzítik periodikusan keletkezett iratok, míg a lakosság életét a szokásjog szabályozza. Falusi törvények, városi szabályrendeletek az Ormánságból nem maradtak ránk. Ha valaki ebben a világban a közösségbe beilleszkedve élte le éle-