Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Az én munkám a vállamat másfél évszázados családi örökségként nyomó Ormánságkutatás és a 20. század utolsó évtizedeiben már szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy a hagyományos ormánsági társadalom elhalt struktúrává, az elődeim által művelt néprajz helyett a történelem tárgyává vált, és a mesterséges születésszabályozás ad hoc folyamatai akár a múlt tükrében, akár a modern világban szemléljük azokat, mindig és mindenütt a világon a társadalom legkisebb közösségót, a családot támadják meg. A közel másfél évtizedes kutatómunka konkrét tapasztalatai késztettek arra, hogy látszólag értelmetlenül visszaforduljak és speciálisabb céllal bontsam ki az úriszéki (továbbá a közgyűlési és egyházi) iratcsomókat. Ez a kegyetlenül aprólékos munka szükséges ahhoz, hogy a pusztulás gyökereit hordozó kor (17Ó7-1849) emberének társaságában tehessem meg az első világháborúig vezető utat, amely során fokozódó ütemben robban szét az ormánsági embert századokon át oltalmazó ősi civilizáció... Olyan forrásanyag összehordásán dolgozom, az utóbbi két évben már a Soros Alapítvány támogatásával, amely az emberre koncentrál. Nem a társadalom érdekel tehát, hanem a különböző mikroközösségekben tevékenykedő Ember, vagyis nem a termelés, hanem a Termelő. Nincsennek előre negfogalmazott kérdéseim a kor emberéhez. Akkor vagyok boldog, ha a régészek terminológiája szerint "in situ" találkozhatom vele, vagyis úgy, ahogy az írás csodája megőrizte számunkra. Szakemberek előtt aligha kell bizonygatnom, hogy erre a célra legjobb az úriszéki iratanyag, mert annak nehezen összeszedhető lapjain mindenkivel lehet találkozni, aki a földesúri birtokon él, vagy oda kívülről bekerül, a megyei alkalmazottól a vándorkereskedőn, kolduson át a futóbetyárig. A mikrovilágból való szerény kitekintésre is lehetőséget adnak az emberek magánjogi ügyei, hiszen az egymásközött exogám közösségek házassági kapcsolatai behálózzák az egész Ormánságot, vásárokon realizálódó kereskedelmi ügyei pedig dél felé átlépik a Drávát, kelet és nyugat irányában pedig Baranya megye határait. Sok izgalmat kínáló gyűjtőmunkámnak még csak a felén járok, ezért az alábbiakban csak jelzésszerűen, vagy éppen a forrásunk iránti érdeklődés felkeltésének szándékával közlöm első tapasztalataimat.