Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

meretanyaghoz segítheti a kutatót az írni tudás, illetve az erre utaló adatok, körülmények. A -sokszor betegségtől is befolyásolt- aláírások (ha vannak ilyenek) írásképe e következtetésekhez kevés: ennél már lényegesen többet elárulhat pl. a végrendelet igen ritkán előforduló sajátkezű írása, illetve a hagyatékban található és felleltározott írásos munkák és jellegük (könyvek, kalendáriumok, imakönyvek, stb.) vizsgálata. Kissé más formában, de szintén a kulturális igényesség jó mutatói lehetnek a festmények tárgyváltozásai: a szentképek mellett a tájképek, majd a portrék megjelenése, az ábrázolt személy kiléte, stb. A hagyatéki irategyüttes, illetve a benne lévő leltárak és tárgyjegyzékek bőséges tárházát jelentik az életmódra vonatkozó adatoknak, de ezek feltárásában eddig csak néprajzi (jellegű) kutatások értek el nagyobb eredményeket. A városokkal azonban keveset foglalkoznak: úgy látszik, lakosságuk heterogén összetétele már bonyolult, nehezen megközelíthető ennek eszköztárával. De nemcsak a bútorok, ruhák és egyéb külsőségek utalhatnak az életmódra: ennek sokkalta egyértelműbb, -a gazdálkodáson keresztül- közvetett mutatói az aktívára (aktív hitelre) és a passzív vagyonra vonatkozó leltárrészek, azaz a hitelügyletek és egyéb adósságok. Ezek vizsgálatakor igen fontos lehet pl. a hitelezők és a hitelösszegek összehasonlítása, mert az özvegyek gyakran kamatozó hitelek folyósításából tartották fenn magukat, sokszor nem is rosszul. Ugyanakkor a hitelezők és hitelt felvevők szerteágazó kapcsolatrendszerének feltárása is jelentős feladat lehet, de az érintett személyek nagy száma miatt a nagyobb településeken szinte már lehetetlen a feltérképezésük. (Itt említjük meg, hogy alig ismert tény: az 1840 előtti betáblázású hitelügyleteknél az intabuláció fedezetéül az adósnak nemcsak ingatlan-, de teljes ingóvagyona is szolgált.) Az életvitelnek másik fontos és változó jellegű része az ingatlanok szerzésére való törekvés. Ebben változó az ingatlan jellege, a kor és a város társadalmi és gazdasági viszonyaitól függően. Elsőként a szántók, a legelők szorulnak háttérbe, majd a szőlők, amelyek a XIX. század közepére válnak fő jövedelemforrásból kiegészítő keresetet biztosítóvá. A leltározás gyakran a hagyatéki eljárás utolsó fázisát jelentette. Ennek kötelezettségét mindenhol helyi szabályozás mondta