Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

ki, tehát városonként változott, mikor és miért kell(ett) elvégezni. Pesten pl. általános kötelezettséget írtak elő, ugyanakkor az iratok arról tanúskodnak, hogy a végrehajtást csak egy szűk körben tudjuk igazolni: XVIII. század végi vizsgálatunk szerint csak a halottaknak kb. 10 %-a után maradt fenn hagyatéki leltár. Feltehetjük, hogy a helyi előírásoknak nem tudtak maradéktalanul eleget tenni, illetve érvényt szerezni. Azt, hogy mikor és miért nem leltároztak, még nem sikerült meghatároznunk, ugyanis gyakran találunk olyan iratokat, amelyek korábban készült leltárakat tartalmaznak, de felvételük idején a tanács nem archiválta őket. így tehát kutatásainkban nem elégedhetünk meg a leírt adatok elemzésével: a birtokos (örökhagyó és örökös) rétegek rekonstrukciója is nélkülözhetetlen az értékelés, a társadalmi következtetések egzakt levonásához. Az előbb hivatkozott vizsgálat eredményei változhatnak ugyan az idővel, mind számszerűségben, mind tendenciákban, annyi azonban biztosra vehető, hogy a tanácsoknál őrzött hagyatéki ügyek túlnyomó részben kiskorú örökösök vagyonának, örökségének jogbiztosítására kerültek levéltárba. Ha már a leltárak társadalmi hátterét vizsgáljuk, kitérőként említést kell tennünk egy gazdasági kérdésről is, amely bármilyen szempontú vizsgálat eredményeit segítheti, de ugyanakkor meg is kérdőjelezheti pontosságukat, s ez az értékmegjelölés. Az 1753. évi konvenció előtti időszakban ugyanis -szinte az egész ország gazdasági és kereskedelmi helyzetéről is pontos képet nyújtva- bármely, az akkori Európában és főként német nyelvterületen vert pénz előfordulhat. Ennek esélye ugyan az ezt követő időszakokban is megmaradt, de a birodalomban és azon kivül vert pénzek előfordulása fokozatosan csökken, s a XVIII. század végén már csak szűkebb körben fordulnak elő ilyenek. A konvenció után a legfontosabb előforduló pénzzé a 60 krajcár (xr) váltópénzű, ún. konvenciós értékű (CM) forint, majd az 1811. évi devalváció után az ún. bécsi értékű (WW) forint válik: utóbbi is 60 xr-t tesz ki, a kétféle pénz között azonban hatalmas az értékkülönbség: a konvenciós forint eredetileg kereken ötszöröse, majd kisebb értékingadozás után, 1010-tól két és félszerese a későbbinek. Ezek és az egyéb pénzek átváltása egymás között a korabeli kereskedői, stb. kézikönyvek segítségével egyszerűnek látszó