Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

lése már folyamatban volt, vagy legalább 3 éve élt a városban és javítással foglalkozott. A mester mellett dolgozó legények létszámának alakulásában a későbbiekben sem következett be lényeges változás: pl. 1828-ban 1,3 fő jutott 1 mesterre. 1809-ben a legtöbb legényt a nagy fizikai igénybevételt követelő fémfeldolgozói (31 fő) és faipari (28 fő) szakmákban alkalmazták. Többségük nem helybeli fiatal volt, hanem vidékről vagy külföldről érkezett a városba szerencsét próbálni. Inast kevés háztartásban foglalkoztattak -bár eltartásuk nem került sokba-, csak az építőipari (7 fő) és a faipari mesterek (15 fő) tartottak igényt munkájukra. A férfi szolgák számára nemigen kínálkozott munkalehetőség Budán, és olyan család sem nagyon akadt a városban, amelyik kellő fizetséget biztosíthatott nekik, mindössze 5 háztartásban bukkantam nyomukra. A férfi alkalmazottak összlétszáma meghaladja ugyan a nőiekét, de alkalmazási területekre bontva a szolgálók messze túlszárnyalják az összes többi kategóriát. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a szolgálók bére nagyon alacsony volt, ezért még a fiatal háztartásfők is fel tudtak fogadni valakit várandós feleségük mellé. A legtöbb szolgálót a tisztviselői háztartásokban tartották (38 fő), hiszen a foglalkozás egyéb alkalmazottat nem is kívánt meg, ellenben gyakori az egyedül élő férfi, aki a ház körüli teendőket nem tudta ellátni, illetve a sokgyermekes családoknak is szükségük volt segítségre, a presztizsokokról (a tisztviselőnének kijárt legalább egy szolgáló, ő maga mégse végezhetett el minden, sokszor nehéz, ház körüli munkát) nem is beszélve. Néhány szolgáló még az önálló legényeknél is felbukkan, de jelenlétük tipikusnak nem nevezhető (mindössze 5 fő). A faipari mesterek háztartásában érthetetlenül alacsony a szolgálók száma (10 fő), pedig a 25 mester mellett dolgozó 48 férfi alkalmazott ellátásában hasznos segítséget jelenthettek volna. Egyéb alkalmazott a mosónő, szakácsnő, dajka, házvezetőnő, de számuk összesen nem éri el a 10 főt. Az átlagszámítás természetesen az alkalmazottak esetében sem túl szerencsés kizárólagos eljárásként, mert az azonos foglalkozáscsoporton belül is előfordulhat, hogy az egyik mester 10 főt dolgoztat, a másik egyet sem; a tisztviselők női alkalmazottait