Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

lehetetlen egy kalap alá venni a fémfeldolgozásban serénykedő legényekkel; az önállóan dolgozó legényeknél élő meghatározhatatlan foglalkozású nagy számú embercsoport (16 fő) némely tagja lehet, hogy nem egyszerűen albérlő, hanem a céh-szabályzatok kijátszásával ott tartott alkalmazott stb. Talán érdemes egyfajta összevetést végezni a vagyonosságot némiképp reprezentáló háztulajdonosság és a férfi alkalmazottak száma között. Ugyanekkor ez az eljárás is ingatag, mivel férfi alkalmazott hiányában kimarad a vizsgálatból a tisztviselők, kapások, napszámosok, legények foglalkozáscsoportja. A szélsőségeket ilyen feltételek mellett a faipari mesterek és a gazdálkodók képviselik. Az előbbieknél 14 háztulajdonosra jut 11 lakó és összesen 42 fő a férfi alkalmazottak száma, az utóbbiaknál a 48 tulajdonos mellett 4 lakó él (ez mindenképp kedvezőbb arány), viszont össz-esen 1 fő férfi alkalmazottat foglalkoztatnak. Ha a jelenségre megpróbálunk választ keresni, visszakanyarodunk egy előbbi problémához, nevezetesen az otthon élő felnőtt fiúk kérdéséhez, mivel a faipari mesterek háztartásában nem él jelentős számban 20 év feletti fiú (25 háztartásban 2 fő), míg a gazdálkodók esetében 52 háztartásban 13 felnőtt fiú tartózkodik még otthon . Habár a jelenségek alaposabb, mélyrehatóbb vizsgálata még várat magára, azt máris leszögezhetjük, hogy városi méretekkel mérve meglehetősen kevésnek mondható az Alsó-Vizivárosban megfigyelhető alkalmazotti arány (710 háztartásra mindössze 278 alkalmazott jut, férfi és női vegyesen), az egyenletes eloszlás pedig még kis mértékben sem figyelhető meg, mert pl. a fuvarosoknál 12 háztartásban 21 fő dolgozik, a fennmaradó 54 háztartás viszont egyetlen segéderőt sem foglalkoztat. Mindebből érzékelhető, hogy milyen munkát jelent egyetlen forrás kicsiny töredékének vizsgálata és mennyi kérdést rejt magában ilyen feldolgozatlan állapotában is. Ezekre keresve a választ szükségessé válik a többi fennmaradt adattal való összevetése, hiszen egyetlen forrás sem képes az önmagából fakadó kérdésekre egyértelmű és biztos választ adni. Csoportmunkánkban mi is nagy súlyt fektettünk arra, hogy első lépésként az adókönyvvel egészítsük ki hiányos ismereteinket. így bukkantunk a követke-