Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

Példának okáért a kereskedőknél lakók esetében 4,5 fő a háztartás átlaga, a háztulajdonosoknál 3 fő. A fémfeldolgozóknál ugyanezen esetekben egyszer 5,5 fő, másszor 10 fő a végeredmény. Háztulajdon-viszonyok alapján vizsgáljuk meg az átlagokat? Ezt sem tanácsos megtennünk, hiszen ami az egyéb mesterségűeknél 7 fő, az a gazdálkodóknál, hasonló feltételek mellett 3 fő. Tekintsük tehát az átlagot tájékoztató jellegű információnak és fordítsuk figyelmünket a szintúgy izgalmas problémákat felvető gyakorisági mutatókra! Pl. kis létszámú, 2-3 fős háztartás jellemzi leginkább a gazdálkodókat, de igen gyakori a kapások és legények körében is, bár általánosnak éppenséggel sehol sem nevezhető. Ilyen kis háztartás kivételes esetenként fordul elő a jelentős tulajdonnal bíró, átlag 10 fős háztartásokban élő fémfeldolgozóknál (ezek alkalmazottak hiányában, a többi mesterrel folytatott versenyben eleve hátrányos helyzetbe kerültek). A faipari mesterek között egyetlen egyet sem találni, aki ilyen kis háztartásban élt volna; ennek egyik oka kétségkívül az, hogy az egy háztartásra jutó alkalmazottak száma ebben a foglalkozáscsoportban volt az egyik legmagasabb, meghaladta a 2 főt. És itt lép be egy újabb vizsgálati szempont: a háztartás nagyságának megnövekedése ritkán köszönhető kizárólag a magas gyermekszámnak vagy az együttélő rokonok jelenlétének. Az alkalmazottak előfordulási gyakoriságának elemzésekor viszont kiderült, hogy a sokgyermekes családok a legritkább esetben foglalkoztattak több segéderőt, az alkalmazottakat nagyobb számban inkább a kisebb, de vagyonosabb családok mellett, középkorú mesterek, kereskedők háztartásában fedezhetjük fel. Kétségtelen ugyanis, hogy az idősebbek, a fiatalabbak, akár kézművesek, akár szegényebb kapások, napszámosok, képtelenek lettek volna biztosítani a megélhetést nemritkán 8-10 ember számára. Az alkalmazottak különböző kategóriát számba véve feltűnő, hogy milyen meglepően kevés a mesterek mellett dolgozó legény. Helyüket fokozatosan átvették a tanácsi engedéllyel, a mestervizsga letétele nélkül dolgozó céhen kívüli, ún. álmesterek és az önállóan dolgozó legények. Erre II. József korától nyílott lehetőség, kezdetben kizárólag idősebb, családos emberek számára, később azonban az is választhatta ezt az utat, akinek remek-