Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

feldolgozásban és az egyéb mesterséget űzőknél a legnépesebb.) Ezek után az a kérdés marad nyitott, vajon ezek a ki nem mutatott, de minden bizonnyal létező fiúk olyan régóta éltek-e távol otthonuktól (esetenként 8-10 éve), hogy már nem számítottak budai lakosnak, önálló családot alapítva elköltöztek (a kereskedők és szállítók egyaránt korán házasodtak), avagy más ok húzódik a dolog hátterében. A családfők kormegoszlásának vizsgálatakor is akadt igazi meglepetés: a napszámosok csoportja. Közöttük ugyanis a leggyakoribb életkor 50 és 60 év közé esett. Hogy mi ennek az elöregedésnek az oka, arra az összeírásból kiindulva nem találtam magyarázatot (talán lecsúszott egzisztenciák végső menedékének számított, hiszen fiaik is nehezen tudtak önállósulni), ellenben ez indított arra, hogy megnézzem, hogyan alakult a férfiak felső korhatára. Ekkor ismét meglepő felfedezést tettem: a fémfeldolgozók között nincs egyetlen 60 év feletti mester sem. Igaz, a kovácsoknak átlagon felüli testi erőre volt szükségük és az ötvös keze sem remeghetett, mégis elgondolkodtató a helyzet, mert ugyanakkor ezek a szakmák vonzották a legtöbb alkalmazottat (nemritkán külhonból is), népszerűek és jövedelmezőek voltak. Továbblépve ismét kérdéses ponthoz érkeztem: az egyéb mesterséget űzőknél még 50 év feletti férfit sem találtam. Talán régebben nem foglalkoztak errefelé fazekassággal, pipakészítéssel? Ez igen valószínűtlen. Esetleg elképzelhető olyan lehetőség, hogy az idősebbek nyugállományba vonultak és gazdálkodókká lettek (ez a foglalkozáscsoport különösen elöregedett), a többiek elszegényedhettek, elköltözhettek. II. A másik kérdéskör, amelyből kiindulva vizsgálódtam, az átlagos háztartásnagyság. A kutató hajlamos arra, hogy az összesített adatok alapján könnyedén kijelentse: ebben és ebben a foglalkozáscsoportban ennyi és ennyi az átlagos háztartásnagyság. Ez ugyan kétségkívül igen szemléletes eljárás és a kutatás szempontjából sem haszontalan, mégse tekintsük kizárólagos módszernek! Hiszen még az egyes foglalkozáscsoportokon belül sem mindegy, háztulajdonos-e vagy lakó az illető.