Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

zas) a tisztviselők szintén kevés gyermeket neveltek. A legtöbb gyermek a kapás családokban élt, átlag kb. 2 fő. A kereskedők háztartásaiban majdnem ugyanennyi az átlag, bár a leányok lélekszáma a fiúkéhoz viszonyítva aránytalanul magas (24 fiúra 38 leány jut), mert a fiúgyermekeket többnyire tanulni küldték. Ezt bizonyítja az is, hogy 10 éven aluliak töltik ki a családfő fia rovatot, és az akkoriban gyakori dolognak számító örökbefogadásnak nyoma sincs. Úgy gondolhatnánk, hogy a legtöbb gyermeket a 30-50 év közötti korosztály nevelte. Elképzelésünk azonban csak részben igazolódott be, mert a gazdálkodók csoportjában 50 év felettiek a nagycsaládos apák. Ennek az a magyarázata, hogy ebben a foglalkozáscsoportban az egyik legmagasabb az otthonélő felnőtt (20 év feletti) fiúk száma. 20 év feletti fiúgyermek egyébként a háztartások közel 10 %-ában található, idősebb fejjel, már gyakran családosán (30, sőt 50 év feletti!), vagy testi hiba miatt. Az átlagosnál magasabb az arányuk pl. a napszámosoknál (51 háztartásban 13 fő). Ennek a problémának részletes vizsgálatát nem ártana elvégezni, bár gyanítható, hogy önállósulási nehézségek tartották otthon ilyen sokáig a már felnőtt férfiakat az apa háztartásában. Hasonlóan alakult az arány a gazdálkodóknál is, pedig ebben a csoportban a háztartásfők háztulajdonnal rendelkező, vagyonosabb emberek, ellenben nincs alkalmazottjuk; a felnőtt fiú bizonyára a gazdaságban segített apjának. Azért sem ártana kissé elmélyedni a fiúgyermekek önállósulásának kérdésében, mert ahhoz képest, hogy Budának ebben a negyedében viszonylag módos a lakosság, mégis nemcsak a máshol önállósuló huszonévesek, de gyakran a 20 év alatti fiúk esetében is, egyes foglalkozáscsoportoknál egész korosztályok tűnnek el nyomtalanul (a távollevők rovatában sem tüntetik fel őket). Pontosabban: a forrás szerint az önálló legények, céhen kívüli mesterek, kapások gyermekei közül 10-15-18 fő próbált szerencsét vagy tanult a szülői háztól távol, ugyanakkor a vagyonos fémfeldolgozók, szállítók, kereskedők esetében mind a 20 év körüli, mind a távollévő fiúk rovata szinte teljesen üres, helyüket többnyire alkalmazottak veszik át, jócskán megemelve a 20-30 év közötti férfiak számát. (Ez a korosztály egyébként a faiparban, a fém-