Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

I. AZ 1848 ELŐTTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAKFORRÁSAIRÓL

30 év alatti háztartásfő egy sem akadt. Az építőipari mesterek esetében még szó lehet az egzisztenciateremtés nehézségeiről, a hosszas tanulóidőről, a napszámosoknál ellenben fordított társadalmi mozgással kell szembenéznünk: az elszegényedett mesterek kényszerültek feladni eredeti foglalkozásukat. Esetleg a kapásokéhoz hasonló kitelepedési folyamat is lejátszódhatott, ennek valószínűsége azonban viszonylag csekély. A férfiak többsége korán kötött házasságot; ez a magyarázata, hogy a feleség nélkül, de önálló háztartásban élők száma az összes férfilakossághoz viszonyítva meglehetősen alacsony. Hasonló jelenség elsősorban a feudális jellegű falusi viszonyok között fordul elő, ahol a gazdálkodás hagyományos módja megköveteli a család segítő kezét. A nőtlen, azaz egyedül, de gyakrabban társával, rokonával, alkalmazottjával élő férfiak száma mindössze 19 fő, ebből 1 elvált, 1 fő még 19 év alatti, a többbiek viszont 35 éven felüli, családalapításra valószínűleg már nemigen vállalkozó emberek. Közülük 14 fő tisztviselő, s mivel a 17 özvegyből 6 fő szintén ebbe a foglalkozáscsoportba tartozik, egyértelmű, hogy a házasodás náluk nem kényszerítő tényező, ellentétben a földműves vagy iparosmunkát végzőkkel, akik tevékenységük folytatásában gyakran kényszerültek családjuk segítségét igénybe venni és felfogásukban is kevésbé modernek, mint tanultabb társaik. Azt várhatnánk, hogy a korai házasodás miatt a gyermekek a lakosság többi részéhez képest számbeli fölénybe kerültek; ezt az elképzelést azonban nem tudjuk igazolni. A forrásból ugyanis nem deríthetjük ki, összesen hány gyermek született családonként, mivel az összeírás eredeti célja katonai jellegű volt, s így a távolélő leányokat, mint a hadviselésben nem érdekelt személyeket, fel sem tüntették. Meg kell hát elégednünk az otthonélőként számba vett és Összeírt gyermekekkel. Eszerint a következőképpen alakult, az adott pillanatban, a háztartásban élő gyermekek száma: a legkevesebben a napszámosok háztartásában nevelkedtek (átlag 0,8 fő családonként); ennek egyik oka, hogy az apák többsége idősebb férfi, akinek gyermekei, elsősorban a leányok, már kisebb számban éltek otthon. Hasonlóan alacsony a fiatal szolgáltatók átlaga is (8 háztartásfőre 8 fiú és 4 leány jut). A házasodási szokások eltérő volta miatt (88 főből 20 nem há-