Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

Szólni kell még egy eddig ki nem aknázott lehetőségről, a változási jegyzékekről is. Ezekben, a korábban csak egy-egy időpontra érvényes, statikus képpel szemben megtalálhatjuk a változások tényleges folyamatát, irányát. Ez a kiegészítés adhatná meg az adatbázis dinamizálásának első, statisztikai jellegű lehetőségét. Még a községen belüli globális statisztikai feldolgozás is, végezzék azt számítógéppel, vagy csak kézzel, fontos információkat ad a belül lezajló változásokról: arról, hogy mekkora az örökösödés hatása, mennyire játszik ez szerepet a föld elaprózódásában, vagy esetleg egy-egy nagyobb birtok kialakulásában. Információkat kapunk tehát a birtokforgalomról, a történeti-demográfiai szempontok bekapcsolásával pedig a föld eltartó képességének változásairól. Homokmégy esetében a változási jegyzőkönyvek áttekintésétől az várható, hogy meg tudjuk magyarázni azt az általános elszegényedési folyamatot, amelynek egyik biztos jele volt a jó (szőlő telepítésére alkalmas) földek eladása Császártöltés szorgalmas, sváb eredetű telepes-utód parasztjainak. Valamelyest előbbre tudunk jutni annak a problémának a megválaszolásában, hogy a korábban említett mentalitás oka, vagy következménye-e annak a kényszerpályának, amire a vidék a századfordulóval került. Kutatási adatbázisunk statisztikai kiindulópontja az 1897-1900as állapot. Úgy látjuk, hogy már a bázisállapot helyreállítása sem állóképet eredményez, mert a kutatás koncepciójának megfelelően fölhasználunk minden községsoros adatállományt arra, hogy a hosszú idősorok legalább a település szintjén készüljenek el, a polgári föld-magántulajdonlás egész időszakára: 1097-től 1960-ig. Mivel a rendelkezésünkre álló, több időpontra vonatkozó adatállományok teljes földolgozása messze meghaladja lehetőségeinket, ezért az eddig rendezett adatbázis társadalomtörténeti hátterét az egyéb levéltári források bevonásával vázoltuk fel. Ennek az idő-, és községsoros rendszerező munkának egy jelentős részét már el is végeztük, hátra van viszont az érdemi elemző munka. Az eddigi nyomtatott és levéltári gyűjtésből származó adataink rendezéséből sikerült néhány jellegzetesen külterjes határhasználati módot rekonstruálni; sikerült a határt földminőség, használat, elnevezések szempontjából megismerni és föltérképezni.