Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

lített tradicionalizmus egyik fontos eleme volt a paraszti létben megtartó katolikus hitvilág és az erős, politizáló egyház. A tradicionalizmus furcsa továbbélésének további jele a nem vállalkozó, az újat büszkén távoltartó mentalitás értékként való őrzése. Ezért mi nem azt vizsgáltuk, kikből lettek vállalkozók, polgárosodott parasztok, hanem pontosan az ellenkezőjét. Mindenekelőtt azt, hogy a századfordulón még meglévő földbőségből, relatív jólétből hogyan alakult ki a környező falvaktól alapvetően különböző "pota" tudat, az archaikus munkamegosztási, szívesség-, és munkacsere rendszer, vagyis egy a környezetétől látványosan eltérő fejlődési út, gazdálkodási rendszer. A Dunamelléki református falvak, valamint a homokhátsági falvak vállalkozó parasztságától nemcsak a gazdálkodás és társadalomszerveződés itt uralkodó rendjében, hanem mindenekelőtt a térség sok szempontból "túlfejlett" népviseletében, sőt egész paraszti kultúrájában mutatnak alapvető eltérést a szállás-falvak. A túlfejlett, túlszínes népviselet okai, funkciói nyilvánvalók: ez is egy paraszti kényszerpálya. Ezekből a történeti jellegű problémákból nőtt ki a családi-, és rokonsági, ill. a szomszédsági-, a barátsági-, a munkatársi kapcsolatok részletekbe menő, net-work típusú szociológiai vizsgálata. Vagyis annak módszeres és analitikus leírása, mennyire rázódott szét földrajzi és társadalmi szempontból a korábban jóval zártabb, homogénebb paraszti közösség. A migráció kitűzött vizsgálatával elérkeztünk a regionális, ill. a térproblémák számbavételéhez. Hová lett a szállásfalvak népe? Kik mentek el, kik maradtak? És főleg: miért? Hogyan alakultak az eltávozottak és itt maradottak társadalmi kapcsolatai? Megannyi fontos kérdés. Mindezeket a már erősen szétágazó és látszólag egymástól független problémákat, a társadalmi és állami intézmények vizsgálatával lehet összefogni. Ezért döntöttünk úgy, hogy a rendelkezésünkre álló gazdag közigazgatási iratanyagot a falusi modernizációs folyamatok, az intézményesített modern hatalmi-uralmi viszonyok rekonstruálására, dokumentálására használjuk föl. Ami minket kiindulópontunkból következőleg leginkább foglalkoztat az az: hogyan, milyen léptékkel szorul vissza a 19. század második felétől a paraszti önkormányzat; és ez a folyamat milyen intézményi változásokban jelenik meg? Mivel a szállásfalvak többsége