Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól
I. Ingatlantulajdonos II. Kézműves, gyáros, kereskedő III. Értelmiségi IV. Jövedelem alapján választó V. Régi jogon választó, ill. 16.027 fő 68,23. H 5,12 h 3,07 \ 4,27 \ 1.203 fő 721 fő 1.004 fő városi polgár 4.535 fő 19 A 31 % 23.490 fő 100,00 % Előre kell bocsajtanunk, hogy megítélésünk szerint az első népképviseleti országgyűlés választói névjegyzékei -melyek, mint említettük, felfoghatók öt, egymással párhuzamosan végzett összeírás végeredményének- eltekintve most a már leírt pontatlanságoktól, paradox módon éppen a választás cenzusos mivoltából következően, három cenzuskategóriát illetően -eltérő okok miatt- mégsem használhatók fel a korábbi adatsorokhoz illeszkedő ill. pontos összeírásként a társadalomtörténeti kutatásokban. Az ingatlantulajdonosok közé ugyanis csak a minimálisan 300 pengőforint értékű, vagy legalább 1/4 úrbéri teleknyi területet bíró személyeket vették fel; a névjegyzékek ezen adatsorai nyilvánvalóan nem illeszthetők az 1830-as és az 1840-es években kifejezetten ebből a célból készített nemesi vagy adóösszeírásokhoz. Hasonló a helyzet a névjegyzékeknek az iparosokat, kereskedőket és gyártulajdonosokat regisztráló részével. Itt ugyanis csak azokat tüntették fel, akik saját műhellyel vagy telephellyel rendelkeztek, és legalább egy segédet foglalkoztattak. Abból a tényből, hogy az egyedül vagy nem saját műhelyben dolgozó iparűzőket a törvény nem részesítette választójogban, s ebből adódóan nem is írták össze őket, egyenesen következik, hogy ezen cenzuskategória adatait -jóllehet azok csaknem mindenütt feltüntetik, hogy ki, milyen iparos volt-, sajnos, nem tekinthetjük az 1848 előtt iparűzők számának, lakóhelyének és foglalkozási megoszlásának rekonstruálására alkalmas, mégbízható adatsornak. A harmadik kategória, a jövedelmük alapján választójogot szerzett személyek köre pedig alapvetően azért nem használható, mert egyfelől nincsenek előzményei, azaz más időszakból származó analógiái, másfelől pedig a névjegyzékek nem egységesen rögzítették a jövedelem nagyságát, hanem gyakran megelégedtek annak egyszerű kimutatásával, hogy a szóban forgó személy a törvénycikkely által megkívánt évi
